A Jupiterhez közelít a Plútó-szonda

A Plútó felé tartó New Horizons-űrszonda hamarosan elhalad a Jupiter mellett. Az óriásbolygó kozmikus parittyaként óránként 84 000 kilométeres sebességre gyorsítja, így már "csak" nyolc év van hátra a célpontig.

Fantáziarajz a szondáról, amint a Jupiter mellett elhalad (NASA, JHUAPL)

Többszöri halasztás után a New Horizons nevű Plútó-szonda egy éve, 2006. január 19-én indult a távoli égitest tanulmányozására. A hosszú halogatást az űreszköz nagyobb sebességével igyekeznek kompenzálni: a New Horizons már indulásakor a történelem eddigi leggyorsabb űreszköze volt, amely elhagyta bolygónk környezetét. A Jupiter felé közeledő szonda az óriásbolygónál hamarosan hintamanővert hajt végre, amelynek segítségével még tovább gyorsul.

A repülés eddig eltelt első éve sem volt eseményektől mentes. A technikai ellenőrzések mellett három kisebb pályamódosításra is sor került, emellett több műszer működését tesztelték sikeresen a 2,5 km-es 2002 JF56 jelű kisbolygón.

A szonda február 28-án 2,3 millió kilométerre fog elhaladni a Jupiter mellett, amelynek gravitációs tere parittyaként "kilőve" közel 14 500 km/h-val (4 km/s-mal) gyorsítja fel az űreszközt. A New Horizons sebessége így eléri az 84 000 km/h-t (23 km/s-ot).

A szonda a Jupiter szolgáltatta lendület révén 2015-ben fog elszáguldani a Plútó és holdjai mellett. Ez lesz az első alkalom, hogy emberkéz készítette űreszköz megközelít egy Kuiper-objektumot. A Jupiternél végrehajtandó hintamanőver egyben a szonda rendszereinek és tudományos műszereinek a főpróbája is.

A 2007. január 6-án kezdődött észlelőprogram a Jupiter és gyűrűi mellett a négy nagy Galilei-féle holdat, az Iót, Europát, Ganymedest és Callistót célozza meg, és egészen idén júniusig tart. A Jupitertől távolodva a New Horizons sokmillió kilométert fog az óriásbolygó mögött uszályszerűen húzódó, kiterjedt magnetoszférában utazni, részletesen megfigyelve azt. Ennek során olyan tartományokat is átszel majd, ahol az előrejelzések szerint az Io vulkánjai által kibocsátott részecskék is előfordulnak.

A Jupiter és az Io hold 2007. január 8-án a LORRI detektor felvételén (NASA, JHUAPL)

Bár még négy hét van a találkozóig, az eddigi vizsgálatok is érdekes eredményeket adtak. Úgy fest, hogy a Jupiter jelenlegi légköri állapota jobban emlékeztet a Voyager-1 űrszonda 1979-es megfigyelésekor tapasztaltakhoz, mint később a Cassini vagy a Galileo által rögzített állapotokhoz. Alacsony szélességeken kevesebb magasszintű ammóniafelhő mutatkozik, azaz tisztább a felső légkör. Ez esélyt ad arra, hogy a New Horizons egyik műszerével először figyelhessük meg közvetlenül a mélyebben fekvő, feltételezett vízfelhőket.

A New Horizons eredményeit földi távcsövek és a Hubble-űrteleszkóp megfigyeléseivel egészítik ki. A szonda által rögzített adatmennyiséget nem sugározzák le azonnal a Földre, jelentős részét a fedélzeti számítógép tárolja, és a közelítés után továbbítja majd. Ezt követően nyolc évig pihen az űreszköz, majd a Plútó-rendszer látogatása előtt három hónappal kezdi meg annak részletes megfigyelését. Az utolsó napjai zsúfoltak lesznek, a legszorosabb közelítés idején minden másodpercet értékes megfigyelésekre használnak majd.

Balra a távoli cél, a Plútó látható 2006. szeptember 24-én, mely ekkor még csak egy apró fénypontnak mutatkozott a szonda felvételén (fotó: NASA, JHUAPL). 

Az űrszondát felügyelő csapat nemrég felhívást tett közzé a programot népszerűsítő céllal: olyan amerikai gyerekeket keresnek, akik a szonda indításakor születtek. A játékosan csak Plútó-gyerekeknek keresztelt fiatalok 14 évesek lesznek, mire az űreszköz a céljához ér - a fiatalok tehát a repülés időtartama alatt érik el középiskolás éveiket.

Kereszturi Ákos