Új műholdrendszer az űr-időjárás előrejelzésére

Föld körüli pályára állt egy öt tagból álló műholdflotta, mely az űr-időjárás, azaz a Föld környezetében zajló fizikai folyamatok bolygónkra kifejtett hatásainak megértésében segít. A rendszer a földi meteorológiai állomások űrbeli megfelelőjének is tekinthető: bolygónk felszínén is számos mérőállomás megfigyeléseinek összevetésével lehet jól leírni a frontok, légtömegek mozgását és viselkedését. Az űrbeli hálózat főképp a Nap anyagkitörései miatt kialakuló mágneses viharokat próbálja előrejelezni.

Fantáziarajz az öt THEMIS -műholdról (NASA)

A kedvezőtlen időjárás miatt történt két halasztás után, február 17-én egy Delta 2-hordozórakétán startolt a THEMIS-műholdrendszer. Az öt különálló mesterséges holdból álló flotta felbocsátása önmagában is űrtörténeti jelentőségű: ennyi űreszközt eddig még nem állítottak pályára egyetlen hordozórakétával. A 200 millió dolláros összköltségű programfő célja az űr-időjárási folyamatok kutatása, ezen belül is az ún. mágneses szubviharok (vagy magyarul öbölháborgások) vizsgálata.

A felbocsátás után 73 perccel elsőként az A-jelű szonda vált le a rendszerről, majd a következő percekben társai is követték. Az egyenként 128 kilogrammos, közel egyméteres, egyforma felépítésű szondákon számos detektor található, amelyek a magnetoszféra (a Föld mágneses pajzsa) változásait és az ezzel kapcsolatos jelenségeket tanulmányozzák. A mérésekhez nyolc darab, 1 és 20 méter közötti hosszúságú, antennára emlékeztető érzékelő nyúlik ki mindegyik műholdból.

Az öt egység közül kettő bolygónktól a Föld-Hold távolság egyhatodánál, a másik kettő a Föld-Hold távolság felénél kering majdi. Ötödik társuk tartalék, amely bármelyik kiesett szonda helyére beállhat - de ettől függetlenül önállóan is végez méréseket. Az űreszközök keringése során folyamatosan változik egymáshoz viszonyított helyzetük, és négynaponta alkotnak egy láncot bolygónkról nézve.

Az eredetileg két évre tervezett program alatt a becslések alapján legalább 30 szubvihart sikerült majd részletesen megfigyelni. A cél ezek kialakulási zónájának térbeli behatárolása, és az innen származó energia terjedésének, valamint a földi környezetre kifejtett hatásnak a tanulmányozása. Az öt műhold munkáját számos földi kiegészítő berendezés is segíti, többek között húsz, a teljes égboltot lefedő kamera a sarki fény zónájában.