Az első magyar a Nemzetközi Űrállomáson

2007.04.06. 9:39

Hétfőn este, magyar idő szerint 21.10-kor sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson a Szojuz-TMA-10 űrhajó, fedélzetén Simonyi Károllyal, a második magyar származású űrhajóssal és két orosz kozmonautával. Simonyi az első hazánkfia, aki a Nemzetközi Űrállomásra lépett.

Simonyi Károly (Charles Simonyi), Farkas Bertalan után a második magyar űrutazó április 7-én, szombaton este indult a világűrbe egy orosz Szojuz-űrhajó fedélzetén, két kozmonauta, Fjodor Jurcsihin és Oleg Kotov társaságában. A magyar származású milliárdos szoftverfejlesztő a történelem ötödik űrturistája, és több mint 20 millió dollárt fizetett az életre szóló élményért.

Mint arról szombaton este részletesen beszámoltunk, a start a terveknek megfelelően, hazai idő szerint 19.31-kor történt. A Szojuz-TMA-10 űrhajó kilenc perc múlva érte el keringési magasságát, amit a fülkében "utazó" kabalaállat, egy a súlytalanságban lebegni kezdő, a kamerának időnként nekicsapódó maci is remekül jelzett.

Ezután is minden a tervek szerint zajlott, az űrhajó rendben Föld körüli pályára állt. Az első keringés során kinyitották a napelemtáblát, az antennákat és a későbbi dokkoláshoz szükséges felszerelést. A második keringés a rendszerek ellenőrzésével telt, majd a harmadik és negyedik kör során végeztek kisebb pályamódosítást. Végül a Szojuz-TMA-10 hétfőn este, hazai idő szerint 21:10-kor kapcsolódott a Nemzetközi Űrállomás orosz Zarja moduljához.

Simonyi az összességében 13 napos űrutazás alatt 11 napot tölt az űrállomás fedélzetén, ahol a 15-ös sorszámú legénység tagja lesz. Bár űrsétát (űrhajón kívüli munkát) nem végez, a korábbi űrturistákhoz hasonlóan alaposan kiveszi a részét a munkából. Négy kísérletben is részt vesz: sugárzást mér, baktériumokat gyűjt és azt is vizsgálja, mi okozza az űrhajósok jellemző hátfájását és vérszegénységét. Egyes hírek szerint az űrállomás számítógépes rendszerének karbantartásában is segít...

Munka a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén

Az ISS-en Simonyi több mérést is végez a mára magyar űrkutatási sikertörténetként elhíresült Pille nevű sugárzásmérő eszközzel. Az űrhajósok sugárterhelésének mérésére használt műszer egyik fő előnye kis mérete és tömege. A Pille előtt az űrhajósok által elszenvedett sugárdózis nagyságát a Földre történő visszatérés után, egy igen nagy és nehézkes berendezéssel tudták csak megállapítani. A Pille segítségével ez már Föld körüli pályán is elvégezhető, méghozzá tetszőleges időközönként, és a mért értékek rögzíthetők. Simonyi több adattároló memóriakártyát cserél, a régieket visszahozza a Földre, és újakat helyez el az űrállomáson.

Emellett főként űrélettani kísérleteket végez majd, elsősorban a mikrogravitációs környezetnek az emberi testre kifejtett hatását tanulmányozva. Az Európai Űrügynökséggel közösen végrehajtandó Neocytolysis nevű kísérlet keretében a vérszegénység jelenségét tanulmányozza. A súlytalanság állapotában a testben fellépő egyenletesebb véreloszlás megnöveli a vörösvértestek sűrűségét. Erre a szervezet úgy reagál, hogy csökkenti a vörösvértestek számát - ami a Földre történő visszatéréskor okozhat problémát. A folyamat élettani hátterét még nem ismerik pontosan.

Egy másik kutatási program keretében a súlytalanság hatására az izmokban történő elváltozásokat vizsgálja a magyar származású űrturista. Az izmok Föld körüli pályán kissé másként működnek, mint a földfelszínen; enyhén megnyúlik a gerincoszlop, és megváltozik az ínszalagokra jutó terhelés, amely fájdalmakat okozhat. A jelenség hátterének jobb megismerése az űrhajósok jellegzetes hátfájásának és az ezzel járó egyéb problémák enyhítésében segíthet. A Chromosome-2 elnevezésű kísérlet során - amelyben Simonyi szintén részt vesz - a megemelkedett sugárzási szintnek a fehérvérsejtekre kifejtett hatását vizsgálják. Az innen szerzett ismeretek a sugárvédelem hatékonyságának növelésében működhetnek közre. Egy negyedik kísérlet során pedig olyan mikrobákat gyűjt Simonyi, amelyek az űrállomás belső tereiben élnek. A vizsgálat célja elsősorban annak megállapítása, miként befolyásolja az erősebb sugárzás a mutációik gyakoriságát és jellegét, valamint hogy ezek a mikroszkopikus szervezetek miként alkalmazkodnak az űrállomás belsejében uralkodó viszonyokhoz.

Mindezeken túl a japán űrkutatási hivatallal végzett együttműködés keretében videokamerák képrögzítési jellemzőit is teszteli, annak megállapítása céljából, hogy miként változik a képfelvevő CCD-chipek működése az űrállomás sugárzási környezetében. Végül talán a legkellemesebb feladata fotók és videofelvételek rögzítése lesz bolygónkról.

Forrás: charlesinspace.com

Balról jobbra: Simonyi Károly, Oleg Kotov és Fjodor Jurcsihin. A kép nagyméretű változatának letöltése (charlesinspace.com)

Az utazása végeztével két társa, Jurcsihin és Kotov az űrállomás fedélzetén marad, ahol a tervek szerint igen hosszú időt, hat hónapot töltenek majd. Simonyi társa a hazaúton a Szojuz visszatérő egységében Mike Lopez-Alegria és Mihail Tyurin, azaz az ISS jelenlegi legénysége lesz. A leszállásra a tervek alapján április 20-án (pénteken), magyar idő szerint 15:36 körül kerül sor Oroszország területén. Ez lesz a nyolcadik alkalom, hogy amerikai asztronauta orosz űrhajóval tér vissza a Földre. A leszállást követően Simonyi néhány napos rehabilitáció és orvosi vizsgálat erejéig Csillagvárosban marad.

Korábbi információk - a start napja

Ha minden a Simonyi honlapjának blogjában a start előtti utolsó bejegyzésben leírtak szerint alakult, akkor a mai nap egyszerű reggelivel kezdődött, majd az utolsó orvosi vizsgálat következett. Helyi idő szerint 16 óra körül egy kis ünnepségen vett részt kozmonauta társaival, majd busszal mentek a 254-es starthelyhez. Itt felöltötték a szkafandert, melyet az űrruha ellenőrzése követett. Ezután néhány, az orosz kormány részéről érkezett vezetővel találkoztak, melyre Simonyi egy rövid orosz beszéddel is készült.

A protokolláris események végeztével az indítóálláshoz vitte őket egy autóbusz. Itt a hagyomány szerint könnyítettek magukon, "meglocsolva" a jármű kerekét, majd a lift a hordozórakéta tetején lévő űrhajóhoz vitte őket. Miután elhelyezkedtek a Szojuz-TMA-10 kabinjában, két órán keresztül tartó ellenőrzés következett. A rakéta tetején lévő mentőrakétát a start előtt 30 perccel fogják "élesíteni".

A hordozórakéta magyar idő szerint 19:31-kor, tehát már sötétben, igen látványosan fog az égbe emelkedni. A startot követő 113. másodpercben leválik a csúcson lévő mentőrakéta, majd 4 másodperccel később a négy segédrakéta is leválik a középső fokozat oldaláról. A 157. másodpercnél gyullad be a harmadik fokozat, miközben a gyorsan emelkedő űrhajóról nézve felkel a Nap a látóhatáron. A meghajtás az 525. másodpercnél ér véget a harmadik fokozat leállásával, és ekkorra a Szojuz TMA-10 Föld körüli pályára jut.

Simonyi több hónapos felkészítésen és számos vizsgán vett részt, ahol 60 szakértő előtt sikeresen bizonyította, hogy két társával képes megoldani a repülés alatt adódó esetleges problémákat. Simonyi az oroszországi felkészülés során meglátogatta az Enyergija vállalat ipari komplexumát és múzeumát, ahol az Ural-1 számítógép kiállított darabjával is találkozott. Ennek továbbfejlesztett változatán, az Ural-2 jelzésű gépen készítette el első komolyabb saját programját, mely egyik első lépése volt a sikeres számítástechnikai pálya irányába.

Az űrhajózás hónapja a Polaris Csillagvizsgálóban

Április az űrhajózás hónapja lesz a budapesti Polaris Csillagvizsgálóban, amelynek középpontjában az ötven évvel ezelőtt indult űrverseny áll. Az előadások keddenként 18 órakor kezdődnek a III. ker. Laborc u. 2/c szám alatt, melyeket az érdeklődők az interneten a Polaris TV élő adása keretében is követhetik. A program:

  • Április 3. Volt egyszer egy szovjet-magyar űrrepülés (Magyari Béla)
  • Április 10. Bolygókutatás a XXI. században (Horvai Ferenc)
  • Április 17. Az űrvárosokig és tovább (Galántai Zoltán)
  • Április 24. Ha jövő, akkor világűr! (Almár Iván)

Kereszturi Ákos - Simon Tamás

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK