Széttépett galaxisok nyomai a Tejútrendszerben

Három ősi, mára szétszakadt galaxis maradványát találták meg a Tejútrendszerben, kiterjedt csillagáramlások formájában.

Az SDSS-felmérés távcsöve (SDSS)

Az elmúlt években egyre több olyan csillagcsoportot találtak Galaxisunkban, amelyek egykor egy-egy kisebb csillagvárost vagy gömbhalmazt alkottak. Anyaguk azonban a Tejútrendszer árapályhatásától darabokra szakadt és szétszóródott. Csillagaik elkeveredtek Galaxisunk égitesteivel, ezért nehéz őket észrevenni. Egymáshoz hasonló korú, fémtartalmú és mozgású csillagok formájában azonban ha nehezen is, de még kimutathatók ezek a galaktikus "tetemek".

Egészen az elmúlt évekig két okból nem sikerült ilyen objektumokat azonosítani. Egyrészt nem voltak olyan berendezések, amelyek egyszerre sok égitest helyzetét és színképi jellemzőit tudták megörökíteni. Ugyanakkor az így rögzített óriási adatmennyiségből ki kell választani az egymáshoz hasonló vagy egymással kapcsolatban lévő objektumokat. Utóbbira pedig csak nagy teljesítményű számítógépek és ügyesen megírt programok képesek.

A fenti két ideális tulajdonságot ötvözi a Sloan Digitális Égbolt Felmérés (SDSS) nevű program. Carl Gilmar (CALTECH) és kollégái három olyan csillagáramlást találtak a Tejútrendszerben, amelyek egykori galaxisok vagy gömbhalmazok szétszakadásával jöhettek létre.

Ezúttal az egyes csillagok mozgása mellett színi jellemzőiket és teljes energiakibocsátásukat is figyelembe vették, hogy csoportokat határolhassanak le közöttük. Sikerült is három olyan, korábban nem ismert csillagáramlást azonosítani, amelyeket hasonló égitestek alkotnak és a térben egymással közel párhuzamosan haladnak.

Közülük két csillagáramlás kb. 13 ezer fényévre volt tőlünk, és a legvalószínűbb, hogy saját Galaxisunk két gömbhalmazának szétdarabolódott maradványai. A harmadik csoport lényegesen messzebb, kb. 130 ezer fényévre van, és vagy egy még létező, vagy éppen felbomlóban lévő szomszéd törpegalaxis lehet. Részben az ilyen szétszakadások felelhetnek azért, hogy csak kb. 20 közeli törpegalaxist ismerünk a Tejútrendszer közelében, míg elméletileg ennél közel egy nagyságrenddel több lehetett eredetileg.

A harmadik és viszonylag távoli csillagáramlás a most azonosítottak közül (SDSS)

A fent említett technológiák révén, automatizált módszerekkel lehetséges, hogy a Tejútrendszer keletkezésének megértéséhez is közelebb kerüljünk. Bár még ma is furcsán hangzik, de elképzelhető, hogy a következő évtizedekben galaxisunk csillagainak jelentős részénél azok múltbeli mozgását, esetleg eredetét is képesek leszünk megállapítani. Egy visszafelé vetített, hosszú filmhez hasonlóan Galaxisunk múltjának legfontosabb eseményeit és születésének több jellemzőjét is rekonstruálhatjuk a jövőben.

Kereszturi Ákos