Újabb kisbolygó a Mars pályáján

2007.07.26. 9:05

Sikerült felfedezni a negyedik olyan, ún. trójai kisbolygót, amely a Marssal azonos pályán kering a Nap körül.

A trójai kisbolygók klasszikus csoportja a Jupiterrel azonos pályán, a Naptól nézve a bolygó előtt és mögött 60 fokra halad. Ez a két térbeli helyzet L4 és L5 jelű Lagrange-féle librációs pontnak felel meg.

Az ebbe az égitestcsoportba tartozó objektumok térbeli helyzete stabil, bár az L4 és L5 pont körül lassú mozgást végeznek. A trójai kisbolygókat mai helyzetükbe a Jupiter erős gravitációs tere fogta be, még a Naprendszer kialakulása végén.

Bár más nagybolygóknál is várhatóak hasonló dinamikai helyzetű, szintén trójainak nevezett égitestek, utóbbi nagybolygók a Jupiterénél sokkal kisebb tömegük miatt nem sok ilyet foghattak be. Eddig a Jupiternél több mint 2000 trójai kisbolygót találtak, néhány ilyen a Neptunusznál is mutatkozott, a Marsnál pedig hármat ismertünk - nemrég azonosították a negyedik ilyen égitestet.

A 2007 NS2 jelű objektumot 2007. július 16-án fedezték fel, majd a LONEOS és a LINEAR földközeli kisbolygókat kutató program korábbi felvételein is megtalálták. A kb. 1 km-es objektum pályáját ezért viszonylag pontosan sikerült megállapítani. A kisbolygó az L5 jelű, tehát a Marsot "követő" Lagrange-pont környékén mozog, itt korábban két kisbolygót találtak, a harmadik és már korábban is azonosított égitest pedig az L4 pont közelében, tehát a Mars "előtt" haladt.

Nehéz kérdés, hogy a szerény tömegű vörös bolygó miként fogta be az objektumokat. Elképzelhető, hogy ebben a Jupiter gravitációs tere is segített, amelynek zavarai úgy módosították a Mars vagy a kisbolygó pályáját, hogy a fenti objektum az L5-ös ponthoz került, és onnan már nem tudott eltávolodni.

Forrás: Osamu Ajiki, Ron Baalke, JPL

Az új égitest és a belső bolygók térbeli helyzete 2007. július 25-én (Osamu Ajiki, Ron Baalke, JPL)

A Marshoz hasonló pályán keringő kisbolygókból jelenleg négyet ismerünk: 1990 MB, 1998 VF31, 1999 UJ7 és 2007 NS2. A Földnél egyelőre nem sikerült trójai helyzetű kisbolygóra akadni, amelynek egyik lehetséges oka, hogy igen nehéz megfigyelni őket. Amellett, hogy nem távolodnak el messzire a Naptól, a napfény által megvilágított oldaluknak csak a felét látjuk a Földről, ezért viszonylag halványak lehetnek.

Kereszturi Ákos

KAPCSOLÓDÓ CIKK