Távoli, rejtélyes robbanást örökítettek meg

Egy meglepően rövid és energikus űrbéli kitörés nyomára akadtak a szakemberek, amelyet valamilyen távoli, egzotikus robbanás váltott ki. A jelenség okai között az összeolvadó neutroncsillagok mellett az "elpárolgó" és megsemmisülő fekete lyukak is szóba kerültek.

A megfigyeléshez használt Parkes rádióteleszkóp (CSIRO)

Az ausztráliai 634 méter átmérőjű Parkes rádióteleszkóp archivált adatai között Duncan Lorimer és David Narkevic (West Virginia University) figyeltek fel az érdekes jelenségre. Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisát, a Kis Magellán-felhőt célzó 480 órás megfigyelési sorozat alatt rögzítették a váratlan rádiójelet.

A megfigyelés során egyébként új, eddig még ismeretlen pulzárokat (periodikus rádiósugárzást kibocsátó neutroncsillagokat) kerestek a csillagvárosban. Ezzel a berendezéssel már több fontos felfedezést is tettek pulzárokkal kapcsolatban. Nemrég a segítségével azonosították a máig ismert legfiatalabb ilyen égitestet is. Ez a PSR J0205+6449 jelű objektum, amely a Cassiopeia csillagképben található, és a becslések alapján mindössze 820 éves.

A Kis Magellán-felhőről készült adatsor elemzése során egy intenzív, de igen rövid, mindössze 0,005 másodpercig tartó jelenségre figyeltek fel. A rádiókitörés paramétereit tekintve egyedülálló volt, hasonlót még nem tapasztaltak. Az impulzus finomszerkezetét vizsgálva kiderült, hogy a sugárzás rövidebb hullámhosszú része kicsit korábban, a hosszabb hullámhosszú pedig kicsit később érkezett a rádióantennához.

A fenti, diszperziónak nevezett jelenséget az ionizált gázfelhők váltják ki, miközben áthalad rajtuk a sugárzás. Az eltérő hullámhosszak széthúzódásának mértékéből durva közelítéssel a forrás távolságára is következtethetünk: minél messzebbről indult a sugárzás, és minél többet utazott ionizált felhőkön keresztül, annál jobban széthúzódnak benne az eltérő hullámhosszú részek. Mindezek alapján nagyságrendileg 3 milliárd fényévre történt a rádióimpulzust kiváltó esemény, tehát sokkal messzebb, mint a Kis Magellán-felhő távolsága.

Bár a kitöréshez hasonló eseményt korábban nem sikerült azonosítani, elméletileg mégsem mondható kifejezetten ritkának. A statisztikai becslések alapján ugyanis hasonló, nagyon rövid rádiókitörés akár naponta több száz is történhet, csak azokat igen nehéz észrevenni.

A jelenség forrása egyelőre nem ismert. A megfigyelt paraméterek alapján eddig kétféle mechanizmust javasoltak a szakemberek, amelyek elméletileg létrehozhatnak ilyen intenzív, rövid rádióimpulzust. Az egyik elgondolás szerint két neutroncsillag összeolvadása váltotta ki a robbanást és produkálta a rádiójelet, a rövid gammavillanásokhoz hasonlóan.

Egy másik, egzotikusabb lehetőség is felmerült. A híres fizikus, Stephan Hawking a gravitációs- és a kvantumelmélet együttes elemzése során jutott az alábbi furcsa felismerésre. Kutatásai alapján elméletileg egy speciális folyamat keretében a fekete lyukak is bocsáthatnak ki sugárzást és ezzel energiát. Az elgondolást és a kibocsátott sugárzást szakmai körökben a fekete lyukak párolgásának avagy Hawking-sugárzásnak nevezik. A kibocsátott sugárzás intenzitása az adott fekete lyuk tömegével lenne fordítottan arányos, eszerint a kistömegű fekete lyukak egyre gyorsabb ütemben párolognak, és életük végén egy robbanás keretében semmisülnek meg. Az érdekes elgondolás azonban egyelőre csak elméleti lehetőség, és megfigyelések nem támasztják alá - ezért is lenne fontos a most azonosított jelenség megértése.