Unalmasak lehetünk a földönkívülieknek

Egy a miénkhez hasonló technológiával és távcsövekkel bíró civilizáció egy szomszédos csillag bolygójáról több dolgot is megfigyelhetne a Földön, ami az életre utal. Észrevenné a kontinensek és az óceánok közötti különbséget, az évszakok változását, a légköri oxigént, ózont és vízgőzt, sőt a fotoszintetizáló növények élettevékenységeinek nyomait is azonosíthatná. De miért nem válaszolnak a Földön kívül feltételezett intelligens lények a rádióüzeneteinkre? Két kutató szerint talán azért, mert azok túlságosan unalmasak.

Az exobolygók, azaz a Naprendszeren kívüli bolygók vizsgálatának fő célja életre utaló jelek keresése. Ehhez fontos támpontot nyújt annak ismerete, hogy saját bolygónk miként festhet a távolból - jelenleg ez az egyetlen kiindulópont ezekben a kutatásokban.

Ha egy viszonylag közeli, néhány fényévre lévő csillag egyik bolygójáról figyelnénk meg a Napot és körülötte a Földet, nem lenne egyszerű a földi élet nyomait azonosítani. A következő tíz év során felbocsátandó, kifejezetten az exobolygók egyedi jellemzőit tanulmányozó űrteleszkópok sem lesznek képesek rá, hogy ilyen távolságból képeket készítsenek a felszínről, mivel egy Földhöz hasonló bolygó csak egyetlen pixelt fed majd le a detektoron.

Árulkodó felhők

Egyelőre maradnak tehát az élet jelenlétére utaló közvetett megfigyelések. Ha például egy távoli űrteleszkóp a Földről visszavert napfényt tanulmányozná, a bolygónk tengelyforgása során bekövetkező változások alapján sok információt gyűjthetne.

Bár a Földről visszavert fény mennyisége erősen függ az aktuális felhőzettől, Eric Ford (University of Florida, Gainesville) műholdas mérések alapján kimutatta, hogy egy hosszú megfigyelés-sorozatból a felhőzet évszakos változásainál több is kiszűrhető. Hosszú időskálán ugyanis a felhőzet eloszlása kapcsolatot mutat a kontinensek és óceánok helyzetével: a visszavert fény mennyiségnek ismétlődéséből és az erre rakódó évszakos eltérésekből lehetséges a kontinensek és óceánok eltérő jellegének, arányának a kimutatása. Emellett a felhőzet változásainak alapján a csapadékhullás területi jellemzőire is következtethetünk: míg például a sivatagok területén általában felhőtlen az égbolt, a trópusi esőerdők felett szinte állandó a felhőzet. Minderre a következő évtizedben felbocsátandó űrteleszkópok 20-30 fényév távolságból képesek lennének a Föld esetében.

Ajánlat: Nem kifejezetten életnyomokat keresett, de bolygónk mellett elhaladva éjszakai városfényeket örökített meg tavaly novemberben a Rosetta-szonda, miközben hintamanővert végzett a Föld közelében.

A növényzetre utaló nyomok

A felhőzet, a szárazföldek és a tengerek eloszlásán túl a növényzet jelenlétére is következtethetünk. A földi növényzet a bolygónkról visszavert napfény spektrumában - a növények jellegzetes zöld színével kapcsolatban - egy éles maximumot hoz létre a 700 és a 750 nanométeres hullámhosszak között. Ennek megfigyelése sem egyszerű, mivel bolygónkon a legsűrűbb trópusi növényzet zónáját áltálában felhőzet borítja.

Elméletileg tehát várható, hogy egy fotoszintetizáló élőlényekkel borított planétán éles maximum jelentkezik a spektrumban, aminek megfigyelése annál könnyebb, minél kevesebb a felhőzet. A színkép kérdéses részének évszakos váltakozása egyébként is utalhat egy távoli bolygónál vegetáció jelenlétére. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a miénktől eltérő sugárzású csillag bolygójának növényzete is a fent említett színképtartományban hoz létre erős visszaverődést.

Fantáziarajz egy következő generációs űrteleszkópról, ahol több távcső összekapcsolása révén a mainál sokkal jobb felbontást érnek majd el (NASA)

A fent említett jellemzőkből eddig még nagyon kevésnek sikerült a nyomára akadni az exobolygókon. Sok esetben mutatkoztak erős légöri szelek és hőmérsékleti különbségek a planéták atmoszférájában. A HD 189733b légkörében vízgőz nyomára akadtak. Porszemcséket, valamint az atmoszférából elszökő oxigént és szenet sikerült azonosítani a HD 209458b esetében. Olyan jeleket is megfigyeltek, amelyek egyéb, még nem azonosított molekulák létezésére utalnak.

Bolygónknak nem csak a jelenlegi állapota ad fontos támpontot az exobolygók kutatásához. A Föld fejlődéséről nyert ismeretek alapján planétánk nem mindig festett úgy, mint napjainkban. Az ősi Föld jellemzőit is figyelembe véve az általunk ismerthez hasonló életre legnagyobb valószínűséggel a légköri oxigén, ózon, vízgőz és metán együttes előfordulása, valamint a növények által visszavert, fent említett sugárzási csúcs megfigyelése utalna. Biztosat azonban mindezek alapján sem állíthatnánk - mindössze annyit, hogy az adott planétán elképzelhető a földihez hasonló élet. A témakör mégis izgalmas, mert mint már utaltunk rá, mintegy tíz év múlva eméletileg már készülhetnek ilyen megfigyelések a következő generációs űrteleszkópok révén.