Új, részletes felvételek a Merkúrról

A NASA nyilvánosságra hozta a Messenger-űrszonda újabb felvételeit, amelyek a korábbiaknál részletesebben mutatják a bolygó eddig ismeretlen vidékeit is.

Néhány az eddig megfigyelt legkisebb méretű, 1-2 kilométeres kráterek közül (NASA, JHUALP, Carnagie)

A Merkúr megismerése fontos a Föld-típusú bolygók fejlődéstörténetének megértéséhez. Méretét tekintve a Földnél és a Marsnál kisebb, azonban a szintén kőzetekből álló Holdnál nagyobb. Sok szempontból átmeneti állapotot képvisel a kőzetbolygók körében. A Merkúr a bolygófejlődés sajátos útját követte, és ennek ismerete az egész Naprendszer fejlődését világosabbá teheti számunkra.

Mint arról korábban beszámoltunk, az amerikai Messenger-űrszonda 2008. január 14-én elvégezte a bolygó első megközelítését, és ezzel 30 év után tértünk vissza a Merkúr űrszondás vizsgálatához. A szonda egyik fő feladata a Merkúr felszínformáinak részletes feltérképezése, mivel az a bolygó fejlődéstörténetébe enged bepillantást.

Általánosan elmondható, hogy a Merkúr felszínét sok kráter borítja, amelyek között néhol vulkáni lávasíkságok láthatók. Fejlődése során egy korai és meleg időszak után az égitest jelentősen hűlt és zsugorodott, utóbbi miatt felszínén redők képződtek - ahhoz hasonlóan, ahogy a kiszáradó és zsugorodó alma héján is ráncok keletkeznek.

Ezúttal a Messenger legújabb képeiből mutatunk be négyet, amelyek az MDIS kamerával készültek, és a korábbi cikkünkben közölt felvételeknél már jobb felbontással mutatják a bolygót.

A fény-árnyék határzóna környéke, ahol a laposan érkező napsugarak plasztikusan rajzolják ki a domborzatot. A kép jobb oldalán egy dupla gyűrűs szerkezetet mutató, 200 kilométer átmérőjű becsapódásnyom, a Vivaldi-kráter látható. A kép nagy méretű változatának letöltése (NASA, JHUALP, Carnagie)

A Merkúr korábban ismeretlen oldalán, az egyenlítő közelében lévő terület, amelyet a jobbra lent látható, nagy kráterből kidobott törmelék borít, rajta sok apró, ún. másodlagos kráterrel. A legkisebb megkülönböztethető részletek mérete alig nagyobb 300 méternél. A kép nagy méretű változatának letöltése (NASA, JHUALP, Carnagie)

A legnagyobb közelség után 37 perccel rögzített felvétel, amelynek a felbontása 360 méter körüli. Jobbra lent egy fiatal, világos sugársávokat mutató kráter látszik, amely alatt egy idősebb, a képen közel vízszintesen futó krátersor is megfigyelhető. Utóbbit egy közeli, nagy becsapódásból visszahulló töredékek ütötték. A kép nagy méretű változatának letöltése  (NASA, JHUALP, Carnagie)

Becsapódások, vulkanikus és tektonikus folyamatok mozaikja a Merkúron: a jobbra fent látható dupla gyűrűs szerkezetet mutató kráter belsejét a becsapódást követően láva töltötte ki, majd egy, az egész területen bal fentről jobb lefelé áthaladó törésvonal keletkezett. A kép nagy méretű változatának letöltése (NASA, JHUALP, Carnagie)