Furcsa, pókszerű alakzat a Merkúron

A Messenger-űrszonda első Merkúr-közelítésének eredményeit hazai idő szerint szerdán este hozta nyilvánosságra a NASA. A sok érdekesség között az egyik leginkább meglepő felfedezés egy pókszerű alakzat a felszínen, melynek eredete ismeretlen.

Az átmenetileg Pók-kráternek elnevezett felszínformát január 14-én fotózta le a szonda. A képződmény a Caloris-medence területén található, és minden korábban a Merkúron megörökített felszínformától különbözik.

Az alakzat középen egy 40 kilométer átmérőjű, klasszikus becsapódásos kráter látható, központi csúccsal. Sokkal érdekesebbek azonban a kép centrumától sugárirányban kifelé haladó egyenes szerkezetek, amelyek sekély árkok lehetnek a felszínen. Jól látható, hogy az árokrendszer centruma nem a becsapódásos kráter közepe, hanem annak alsó pereme. Mindezek felett a kép középső részén sötét a felszín, és ennek a sötétebb vidéknek sem a kráter centruma a közepe. Elképzelhető tehát, hogy a pókszerű alakzat csak véletlenül esik a kráter helyére.

A képződmény kialakulására egyelőre nincs biztos magyarázat, de feltehetőleg valamilyen tektonikus folyamat révén, tágulás során jöttek létre az egyes törések, amelyek a sugárirányú formákat alkotják.

 A sugárirányban futó törések két felvételből összeállított mozaikon (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Az ilyen, pókhoz hasonló alakzatok egyébként nem egyedülállóak a Naprendszerben. A Holdon a Hyginus-rianás és környezete hasonlít részben erre, de ott kevés ág látható, és azok futása is több helyen megtörik. Kísérőnkön feltehetőleg beomlott lávacsatornák alkotják őket, amelyek előszeretettel haladnak tektonikus törésvonalak mentén.

Megjelenésükben a Merkúron megfigyeltre emlékeztető alakzatok a Holdon (balra) és a Marson (jobbra) (NASA, JPL, UA)

A Mars sarkvidékén is látszanak pókszerű alakzatok. Elképzelhető, hogy a széndioxid-jég alján nagy sebességgel áramló, majd gejzírek formájában kitörő gázok vájták ki őket - de némely látványosan kanyargó "karjuk" esetében az sem kizárt, hogy folyékony víz is közreműködött kialakulásukban. A morfológiai hasonlóság azonban könnyen félrevezető lehet. A Merkúron most megfigyelt képződmény eredete eltérhet a fentiektől, főleg a Marson mutatkozókhoz nem lehet köze.

A Messenger-szonda további új eredményeiről holnap számolunk be részletesen rovatunkban.