Az eddigi legnagyobb robbanást észlelték a világűrben

Március 19-én minden korábban észleltnél nagyobb energiájú robbanás történt a Világegyetemben, amely több milliószor volt fényesebb a korábbi legfényesebb szupernóvánál. Az eseményre 7,5 milliárd éve került sor, amikor a Világegyetem kora valamivel kevesebb mint a fele volt a jelenleginek. Képek és animáció az eseményről.

Az eddigi legnagyobb energiájú robbanás volt

2008. március 19-e fontos nap volt a SWIFT űrteleszkóp számára, ugyanis 24 óra leforgása alatt 5 gammakitörés és több egyéb robbanás sugárzását azonosította. A SWIFT Föld körüli pályán keringő obszervatórium, amely a nagyenergiájú gamma-hullámhosszakon végzi megfigyeléseit.

Ebben a tartományban tűnnek fel az ún. gammafelvillanások, amelyek a mai Világegyetemben ismert legnagyobb energiájú jelenségek. Az eddigi megfigyelések alapján a gammafelvillanásoknak két alcsoportja létezik: a rövid és hosszú felvillanások. A mai modellek alapján a rövid gammavillanások két neutroncsillag összeütközésekor jönnek létre, a hosszú gamavillanások pedig extrém nagytömegű csillagok élete végén, ún. hipernóva-robbanások alkalmával történnek. Itt a csillag összeroskadásakor a centrumban egy fekete lyuk keletkezik, és a felszabaduló energia egy része a csillag eredeti egyenlítői síkjára merőlegesen, két anyagsugár formájában repül ki. A jelenség akkor igazán feltűnő, ha a két sugár egyike a Föld felé mutat.

Az utóbbi jelenséget sikerült megfigyelni március 19-én, amikor a SWIFT három éve folyó megfigyeléseinek eddigi legenergikusabb gammafelvillanását észlelte. A kérdéses jelenséget az GRB 080319B jelzéssel látták el. A robbanás vöröseltolódását a chilei VLT-távcsövekkel, valamint a 11 méter átmérőjű Hobby-Eberley-teleszkóppal határozták meg, amely z = 0,94-nek adódott. Eszerint az eseményre közel 7,5 milliárd fényév távolságban került sor. Sugárzása tehát 7,5 milliárd éve indult el felénk, amikor a Világegyetem kora valamivel kevesebb mint fele volt a jelenleginek.

A robbanás utófénylése a SWIFT megfigyelése alapján a gamma-hullámhosszakon (balra), és a forrás optikai-ultraibolya sugárzása (jobbra) (NASA, Swift, Stefan Immler)

A robbanás a környező anyagot felforrósítja és tartós sugárzásra gerjeszti, amelyet úgynevezett utófénylésként figyelhetünk meg. A Bootes (Ökörhajcsár) csillagképben megfigyelt jelenség a hatalmas energiakibocsátás miatt mintegy 30 másodpercen keresztül +5,6 magnitúdó látszó fényességet ért el - ez azt jelenti, hogy irdatlan távolsága ellenére kellően sötét helyről akár szabad szemmel is észrevehető lett volna. Ez lehetett a legtávolabbi szabad szemmel is megfigyelhető jelenség az égbolton - gondoljunk bele, hogy "normális körülmények között" a távcső nélkül megpillantható legtávolabbi objektum a 2,5 millió fényévre lévő Androméda-köd.

Balra a Las Campanas Obszervatóriumból 10 másodpercenként rögzített felvételekből összeállított animáció látható a felfénylésről. A maximális fényességet követően 4 perccel már csak +11 magnitúdós volt a jelenség (Pi in the Sky). 

A jelenség közel 2,5 milliószor volt fényesebb a korábban megfigyelt legenergikusabb sugárforrásnál, az SN 2005ap jelű szupernóva-robbanásnál. Ez volt tehát az emberiség által eddig észlelt legenergikusabb jelenség a Világegyetemben. Ha a robbanás a Tejútrendszeren belül történt volna, néhány percig nappali világosság lett volna éjszaka is.

 

 

 

Egy gammafelvillanás kialakulásának modellje (NASA/SkyWorks Digital)