Szélsőségesen forró robbanást észleltek a Napon

A Hinode és az R-HESSI űrszondák megfigyelései alapján extrém magas hőmérsékletű napkitörést azonosítottak csillagunkon.

A Hinode-űrszonda felvétele a cikkben ismertetett mikroflerről, amelynek legforróbb tartománya a 15 millió fokos hőmérsékletet is elérheti (JAXA)

A flerek vagy napkitörések a napfelszín, a fotoszféra közelében zajló energiafelszabadulások. A folyamatot megelőzően a főleg ionizált hidrogénből álló plazmában haladó mágneses erővonalak torzulnak, és bennük egyre több energia halmozódik fel. Ez végül felszabadul, és a napfelszín adott térségének felforrósodásához, emellett részecskék kibocsátásához vezet, amelyet többé-kevésbé látványos robbanásként figyelhetünk meg.

Napflerek idején felerősödik a rövid hullámhosszú, nagyenergiájú részecskesugárzás, amely veszélyes az űrhajósokra, és bizonyos esetekben a műholdakon lévő érzékeny műszerekre is - a folyamat megértése ezért gyakorlati szempontból is fontos. Ryan Milligan (Oak Ridge Association of Universities, Tennessee) és kollégáinak vizsgálatai alapján a flerek között két nagy csoportot lehet lehatárolni aszerint, hogy bennük az energia mekkora hányada fordul a hőmérséklet növelésére, és mekkora a részecskék "kilövellésére".

2007. június 7-én az R-HESSI és a Hinode napkutató űrszondák segítségével a röntgen- és ultraibolya tartományban egy olyan ún. mikroflert azonosítottak, amelyben a hőmérséklet elérte a 15 millió fokot. Ez az érték mintegy ötmillió fokkal magasabb a hasonló kategóriájú, átlagosnak mondható flereknél becsültnél. Az eddigi elgondolások alapján a jelenség keretében egy görbült mágneses hurokban egye magasabb hőmérsékletre hevül a plazma, emellett sok energia fordítódik gyors elektronok keltésére is, utóbbiak pedig a környező anyagnak ütközve újabb adag plazmát gerjesztenek.

A fenti modell azonban nem képes annak magyarázatára, miként jöhet létre a most megfigyelt magas hőmérséklet egy ekkora flerben. Az észlelés további érdekessége, hogy az adatok között nem mutatkozott nagysebességű elektronok mozgására utaló jel. Mindez egy olyan elgondolással egyeztethető össze, amely szerint a mágneses térben tárolt energia legnagyobb része kifejezetten az anyag felhevítésére fordítódik, és elektronok felgyorsítására alig jut belőle.

A jelenség háttere egyelőre pontosan nem ismert, de ha a további vizsgálatokkal bebizonyosodik, hogy sok ilyen fler létezik, azokat ezentúl ezt érdemes lesz figyelembe venni az űrtevékenység tervezésénél, mivel ezek társaiktól kissé nagyobb energiájú röntgensugarakat bocsátanak ki.

 

 

Egy 2006. december 13-án megfigyelt napfler (napkitörés) a SOHO és a Hinode-űrszondák felvételeiből összeállított animáción. A robbanás a film közepe után, egy gyorsan táguló, halvány buborékként figyelhető meg a napfoltcsoport alsó részén (NASA, GSFC-SVS, JAXA)