A Phoenix megtalálta a jeget a Marson

A NASA legutóbbi bejelentése szerint az egyik ásásnyom falán lévő világos folt mérete az elmúlt napok folyamán csökkent. Ennek alapján a foltot vízjég alkotja, a só ugyanis nem így viselkedne. Az eredmény mérföldkő az űrkutatás történetében.

A Mars sarkvidéki területén landolt Phoenix-űrszonda "Dodo-Goldilocks" nevű mintavételi helyszínén, a törmeléktakaróba mélyített ásásnyom falán már korábban világos foltot azonosítottak a kutatók. Már akkor felmerült, hogy a fehéres folt vízjég lehet, de nem tudták kizárni az ugyancsak világos árnyalatú szulfátsók lehetőségét.

Az elmúlt napok során azonban a világos anyag részben eltűnt a mélyedés oldaláról. Néhány kisebb csomó teljesen besötétedett, és ezeknek nyoma veszett. Az egész terület mérete is csökkent. Mindezek alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy jég alkotja a foltot - közölte a NASA.

Az ásás során kihantolt mélyedésbe besütő napfény ugyanis felmelegítette a korábban napfénytől elzárt, ezért hideg felszín alatti anyagot. Ennek következtében a jég a légkörbe szublimált (szilárd állapotból elpárolgott).

Az eredmény mérföldkő az űrkutatás történetében: ez az első direkt bizonyíték arra, hogy a Mars felszínén, pontosabban annak közelében vízjég van. Részletes háttéranyaggal rövidesen jelentkezünk.

Animáció: a szublimáció révén zsugorodó fehér területek négy nap alatt (NASA, JPL, Caltech, UA)

A jeget régóta várták a kutatók

A Mars körüli keringőegységek korábbi megfigyelései alapján a Phoenix leszállásának helyén jelentős mennyiségű jég lehet a felszíni törmeléktakaróban. A korábbi felvételek szerint a vidéket télen vízjég, felette széndioxid-jég borítja, ezek tavasszal elszublimálnak. A felszín alá "behatoló" ún. neutronspektrométeres mérések alapján azonban több centiméter mélyen nyáron is bőségesen marad vízjég a talajban.

A neutronspektrométeres mérések alapján a vízjég eloszlása a felszín alatti 1-2 méter vastag rétegben a Marson. A Phoenix leszállásának szélességén északon mindenhol kék szín figyelhető meg, ennek alapján a felszín alatti anyagnak közel felét vagy még nagyobb hányadát vízjég alkothatja (NASA)

A Phoenix leszállása utáni első megfigyelések is vízjég jelenlétét erősítették meg, közvetett módon. Itt említhető a terület közelről megfigyelt sokszögletű, ún. poligonális mintázata, amely a felszín alatti jég jelenlétére, illetve az azzal kapcsolatos térfogatváltozásokra utal. Ilyen a talajszemcsék összetapadása, a mintavétel során megfigyelt világos foltok jelenléte, valamint a Phoenix hajtóműve által a szonda alatt kihantolt világos és sima felület, amely a legtöbb szakember szerint vízjég.

A szonda alatt, a leszállás fékezéskor a hajtómű gázai által letisztított terület, ahol kibukkant egy felszín alatti keményebb réteg. Feltehetőleg vízjég alkotja (NASA, JPL, Caltech, UA)

A friss hírként fent ismertetett, változást mutató fehér anyag közel vízszintesen, a felszínnel párhuzamosan nyúlik el, ami arra utal, hogy egy nagyobb rétegnek lehet az ásás során elmetszett vonala. Erre utal az is, hogy közel olyan mélyen van a felszín alatt, mint amennyire a szonda alatti, a leszállás során a hajtómű gázsugara által kihantolt fényes felület.

A továbbiakban a folt zsugorodásának sebessége és jellege alapján lehet a jég mennyiségére és egyéb jellemzőire következtetni. Ha az ásás egy kisebb jégfoltot kent szét a mélyedés peremén, annak anyaga fokozatosan elszublimál, és nem marad utána semmi, csak a sötét törmeléktakaró. Ám ha egy vastagabb jégréteget vágott át a Phoenix, a zsugorodás lelassul - sőt idővel az is elképzelhető, hogy az elszublimáló jég egy része a mélyedésben kifagy a peremre, és néhol újabb, de a korábbinál sokkal vékonyabb fehéres dér réteget alkot. Mindez a következő napok folyamán kiderül.

A következő napok vizsgálatai

Jelenleg is zajlik az első elemzés a TEGA detektorral, amely a fent említett mintavételi helyről származó anyagot vizsgálja. Eddig 170 Celsius-fokig hevítették a mintát, amelyben vízjégnek nem volt nyoma. Elképzelhető, hogy eleve nem került be számottevő mennyiségben a detektorba, hiszen mint arról beszámoltunk, az összetapadt szemcsék alig jutottak át a műszer rácsozatán. Az is elképzelhető, hogy a műszer rácsának tetején várakozó jég jelentős része ugyanúgy elszublimált, mint ahogyan azt most, a mélyedés falán megfigyelték.

Jelenleg 1000 Celsius-fokig hevítik a kemencében lévő anyagot, remélhetőleg ennek során sikerül erősebben kötött, de a nagy melegben felszabaduló vízjeget megfigyelni.

A felfedezés jelentősége az élet utáni kutatás szempontjából

A felfedezés önmagában is igen jelentős, hiszen mint már említettük, ez az első direkt bizonyíték arra, hogy a Mars felszínén, pontosabban annak közelében vízjég van. Nem jelenti azonban sem azt, hogy mai élet nyomára akadt a szonda, sem azt, hogy egykori élőlényekre utaló jeleket azonosított. A felismerés mégis fontos lépés az élet utáni kutatásban.

A jég eloszlásának, jellemzőinek vizsgálatából kiderülhet, hogy a sarkvidéki területen alkalmanként, a bolygó erős éghajlati változásai során megjelenhetett-e folyékony formában a víz vagy sem. Ha ez megtörtént, és megfelelő hőmérséklet- és nyomásviszonyokkal párosult, akkor a múltban talán az általunk ismert extrém (szélsőséges körülményeket elviselő) életformák is kialakulhattak. Az egykori lakhatósági viszonyok felderítése a Phoenix küldetésének egyik fontos feladata. Az sem kizárt, hogy a talaj elemzése során az egykori feltételezett marsi életre utaló nyomokat is talál. Egyelőre azonban nem tudjuk megmondani, hogy volt-e a Marson élet, azt pedig még kevésbé, hogy a mai napig fennmaradhatott-e. Az első nagy eredmény mindenesetre arra utal, hogy a sarkvidékek válhatnak a következő évek egyik kiemelt kutatási területévé a Marson.