Új képek a zsugorodó Merkúrról

A Messenger-űrszonda mérései alapján a Naphoz legközelebbi bolygó átmérője az elmúlt 4,5 milliárd évben közel 4 kilométerrel lett kisebb, ami jelentősnek mondható. A felszín mai, összetett képének kialakításában emellett a meteoritbecsapódások és a vulkanizmus játszották a főszerepet.

A Caloris-medence belső részének hamisszínes felvétele (NASA, JHUAPL, CW)

Mint arról korábbi cikkünkben is beszámoltunk, a Messenger-űrszonda megfigyelései máris számos új ismeretet nyújtottak a Merkúrral kapcsolatban. Felszínének jelentős részét vulkáni kőzetek borítják, ugyanakkor láváiban meglepően kevés vas mutatkozik. A korábbi elgondolásokhoz képest jóval változatosabbnak tartják a bolygó magnetoszféráját is.

Az elméleti modellek és a felszínen megfigyelt gyűrődéses redők alapján már régóta feltételezték, hogy a Merkúr kialakulása óta jelentősen zsugorodott. A jelenség oka a lehűlés, amelynek keretében több hőt sugárzott ki az űrbe, mint amennyit a belső folyamatok révén termelt - és akár egy közönséges fém- vagy kődarabnak, csökkent a mérete.

A Messenger révén nyert új adatok szerint ez a zsugorodás közel 1,3-szor nagyobb lehetett, mint azt korábban becsülték: a bolygó sugara közel két kilométert csökkenhetett a fejlődése során. Ekkora mértékű zsugorodás már nem elhanyagolható, ezért összetett hatással lehetett a Merkúr további jellemzőire. Egyrészt az összepréselődő magmacsatornákon keresztül egyre nehezebben jutottak a lávák a felszínre. Másrészt a kontrakció miatt enyhén növekedhetett a tengelyforgási sebesség is.

Egyelőre pontosan nem ismert, hogy a zsugorodás, illetve az ettől gyorsulni "próbáló" tengelyforgás milyen mértékben módosította a bolygó mozgásának egyéb jellemzőit. Mindezek felett úgy fest, hogy a globális lehűlés a mágneses teret generáló dinamó működtetésében is közrejátszott, a mag külső részében zajló áramlások változtatása révén.

A Caloris-medence hamisszínes felvétele, ahol a központi narancsos szín mutatja a lávasíkságot, az ennek alsó peremén látható apró foltok pedig vulkáni központokat jelölik (NASA, JHUAPL, CW)

A Messenger felvételeinek elemzése alapján sok helyen 2-3 kilométer vastag lávák borítják a felszínt. A Caloris-medence déli részén több vulkáni központot is sikerült azonosítani. Közülük az egyik legnagyobb egy közel 95 kilométer átmérőjű, lapos pajzsvulkán, amely a medencét kitöltő lávák jelentős részének a forrása lehetett. A kitörési központ színe (sok hasonló társával egyetemben) enyhén narancsos, központi mélyedése pedig nem szabályos kör alakú.

Egy lapos pajzsvulkán központja. A kitörési központot övező világos terület egy robbanásos kitörés nyomán visszahullott törmeléket jelöl (Science, AAAS, Planetary Society)

A Messenger első eredményei alapján három fő folyamat alakította a bolygó felszínét: a meteoritbecsapódások, a vulkanizmus és a globális hűléses zsugorodás, amelynek nyomán a már említett gyűrődéses redők képződtek. Mindezek egymást is befolyásolták, így alakult ki a felszín mai, összetett képe.

 

 

 

A Merkúrtól távolodó Messenger felvételsorozata a bolygóról (NASA, JHUAPL, Carngie)

 

Horváth András és Szabó Attila: Űrkorszak

2008. július 14-én 11 órakor sajtótájékoztatóval egybekötött könyvbemutató lesz a Közlekedési Múzeum Nagyelőadó termében (1146 Budapest, Városligeti krt. 11.), ahol a szerzők Vágó István közreműködésével mutatják be az Ekren Kiadó által megjelentetett Űrkorszak című ismeretterjesztő könyvet.

A kiadvány az elmúlt közel ötven év űrtevékenységét tekinti át, bemutatva a legfontosabb eredményeket és a fejlődés mérföldköveit. Részlet a tartalomjegyzékből:

• Ahogyan kezdődött
• Űrverseny
• A közepes űrhatalmak kialakulása
• Magyarország szerepe az űrhajózásban és az űrkutatásban
• Naprendszer-kutatás
• Föld körüli űrbázisok
• A Nemzetközi Űrállomás (ISS) története
• Az űrtevékenység haszna
• A nagy összeborulás
• Űrnaptár

A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!