Húsvét-szigeti isten nevét kapta az új törpebolygó

A Nemzetközi Csillagászati Unió döntése értelmében a Plútóhoz hasonló, 2005 FY9 jelű égitest ezentúl 136 472 Makemake néven szerepel a katalógusokban. 

Az objektumot még 2005. március 31-én fedezték fel Michael Brown (Caltech) vezetésével. 16,7-es magnitúdójával viszonylag fényesnek mutatkozott (ez közel áll a Plútó átlagos +15 magnitúdójához). Feltehetőleg azért nem vették észre korábban, mert nagy a pályahajlása, és az apró égitesteket kereső, az ekliptika közelében "járőröző" programok égterületétől távol mutatkozott. Elméletileg a Plútó felfedezője, Clyde Tombaugh is megtalálhatta volna, de akkor az égitest a Tejút csillagokban gazdag, nehezen vizsgálható vidékén járt.

Mérete közel kétharmada a Plútóénak, átlagos felszíni hőmérséklete mindössze 30 kelvin körüli. Az alacsony hőmérséklet feltehetőleg erős fényvisszaverő képességű metánjég-borításának köszönhető, amely a ráeső sugárzás közel 80%-át tükrözi vissza.

A metán jelenlétét színképi mérésekkel bizonyították; főleg nagy, közel centiméteres kristályokból állhat. A metán és az esetleg belőle keletkező hosszabb molekulaláncú szerves anyagok felelhetnek az égitest vöröses árnyalatáért. A Plútóval és az Eris-szel ellentétben viszont nem mutatkozott nitrogén nyoma a felszín jegében.

Fantáziarajz a Makemake-ről és a Napról, a bolygórendszerünk fősíkjában megjelenő poranyaggal (NASA)

A felfedezők (nem hivatalosan) először a húsvéti nyúl nevet adták neki, mivel nem sokkal húsvét után fedezték fel. Ebből indult ki a Nemzetközi Csillagászati Unió hivatalos névadási ötlete is, és most már a húsvét-szigeti bennszülöttek mitológiájában az emberiséget megteremtő Makemake isten, a madárember nevét viseli az objektum.

A Makemake pályasíkja 29 fokos szöget zár be a Naprendszer fősíkjával, a pálya közepesen elnyúlt (excentricitása 0,15). Az égitestnek 310 év kell ahhoz, hogy egyszer megkerülje csillagunkat. A Neptunuszon túli, ún. klasszikus Kuiper-objektumok közé tartozik, amelyek (a Plútóval ellentétben) nem állnak 2:3 arányú keringési rezonanciában a Neptunusszal, ezért az óriásbolygó kevéssé zavarja a mozgásukat.

A Spitzer-űrteleszkóp mérései alapján átmérője durván 1500 kilométer körüli. Ennek megfelelően ez lehet a ma ismert Kuiper-objektumok közül a harmadik legnagyobb a Plútó és az Eris után. Ennek megfelelően a törpebolygó kategóriába is beletartozik, ahol e három égitest mellett még a Ceres nevű klasszikus aszteroida is szerepel.