Új képek a Merkúr ismeretlen oldaláról

A NASA közölte a Messenger-űrszonda legutóbbi Merkúr-közelítése során készült felvételek első adagját. A Naphoz legközelebbi bolygó eddig fel nem térképezett, ismeretlen oldalán furcsa, szokatlanul hosszú és világos sugársávokat azonosítottak.

 

A legnagyobb közelség előtt 89 perccel készült felvétel (NASA, JHUAPL, CIW)

A Messenger október 6-án (hétfőn), magyar idő szerint 10.40-kor repült el küldetése során másodszor a legbelső bolygó, a Merkúr közelében. A legnagyobb közelség idején mintegy 200 kilométerre haladt az északi félteke felett, ekkor a bolygóhoz viszonyított sebessége 6 kilométer/másodperc volt. A manőver során több mint 1200 felvételt készített, és az égitest felszínének közel 30%-át örökítette meg - olyan vidékeket, amelyek jelentős része eddig ismeretlen volt számunkra.

Az új képek közül az egyik leglátványosabb az alábbiakban elsőként bemutatott fotó, amelyen nagyrészt korábban ismeretlen területek láthatók. Öt kilométeres felbontással mutatja a bolygót (azaz ekkorák a legkisebb még megkülönböztethető részletek). A képet a Messenger október 6-án, 27 ezer kilométer távolságból rögzítette WAC kamerájával, közel 90 perccel a legnagyobb közelség után.

A bolygó korongjának közepétől kissé lefelé látható fényes kráter a Kuiper. A felvételen a legfurcsább alakzatok a szokatlanul hosszú, világos és vékony sugársávok. Ezek kizárólag a fiatal kráterek jellemzői, idővel ugyanis a kozmikus erózió miatt sötétednek, és a környező területbe olvadnak. Részben a becsapódás alkalmával kirepült, majd visszahullott törmelékből, részben a visszahullott töredékek által létrehozott apró kráterek sorából állnak.

A képen a Merkúr északi részéről az alsó, déli oldal felé húzódnak a hosszú sugársávok. Az alakzatok egy a Messenger elmúlt közelítése során azonosított fiatal kráterből indulnak ki. Ezt, valamint néhány további, a képen felismerhető sugársávos krátert már a földi radarmérések során észlelték, a területükön lévő egyenetlen anyag erős radarvisszaverő képessége révén.

A legnagyobb közelség után 90 perccel, 27 000 kilométer távolságból készült felvétel. A világos sávok egy fiatal becsapódás miatt alakultak ki (NASA, JHUAPL, CIW)

A következő kép szintén a bolygó korábban ismeretlen területének részletét mutatja. A Merkúron sok helyen jellemző felszíni redők közül itt is megfigyelhető egy nagyobb alakzat, valamint mellette több kisebb, hosszanti szerkezet is mutatkozik. Ezek a bolygó hűléses zsugorodása során keletkeztek.

Kráterek, lávasíkságok és gyűrődéses redők a bolygó korábban ismeretlen oldalán. A jobbra lent látható nagyobb kráter közel 50 kilométer átmérőjű, amely még a redő kialakulása előtt keletkezett (NASA, JHUAPL, CIW)

A szonda pályája egyébként a bolygó mellett elhaladva a kívánt mértékben megváltozott, amelynek eredményeként a terveknek megfelelően 2009-ben fogja harmadszor megközelíteni a Merkúrt, majd 2011-ben áll pályára körülötte.

A 133 kilométer átmérőjű Polygnotus becsapódásos medence (fent), amelynek aljzatát lávasíkság tölti ki (NASA, JHUAPL, CIW)

További felvételek a Messenger-szonda második Merkúr-közelítéséről a NASA hivatalos honlapján itt tekinthetők meg.

 

Animáció a Messenger-szonda második Merkúr közelítéséről (NASA, JHUAPL, CIW)