DNS-alkotóelemek is jöhettek az űrből

A DNS kettős spiráljának felépítéséhez szükséges molekulákat azonosítottak a Naprendszer születésének idejéből fennmaradt meteoritban. 

Napjainkban általánosan elfogadott vélemény, hogy a földi élet kialakulását megelőző ún. prebiotikus fejlődést elősegítették az űrből érkező anyagok. Ezek közül néhány újabbat azonosítottak nemrég egy Ausztráliában, egy még 1969-ben lehullott meteoritban.

A Murchinson-meteorit az egyik leghíresebb kozmikus látogató, amelynek ősi anyaga kialakulása óta alig változott. Például közel 70 féle aminosavat tartalmaz, amelyek közül csak hatot használnak a földi élőlények. Zita Martins (Imperial College, London) most arról számolt be, hogy mérései alapján az RNS egyik építőköve, egy úgynevezett nukleotidbázis is megtalálható benne.

A kutató által megfigyelt anyagokban a szénizotópok aránya jellegzetesen eltért a földitől, ami arra utal, hogy a nukleotidbázisok nem földi szennyeződések, hanem eredetileg is a meteoritban lehettek. A megfigyelés arra utal, hogy a nukleobázisokat képező molekulák is elterjedtek lehetnek a világűrben.

Egy másik meteorit, az Ivuna vizsgálata a Naprendszer ősanyagának tanulmányozásában segít. A Tanzániában 1938-ban hullott 705 grammos meteorit anyaga - ha a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket tekintjük - erősen emlékeztet a központi csillagunknál megfigyelhető arányokra. A megfigyelések és a modellek alapján ez az ősköd összetételét legjobban közelítő ma ismert meteorit. A jelenleg katalogizált 35 ezer meteorit között mindössze 9 hasonló található.

Az ilyen, ún. primitív összetételű meteoritok nagyon érzékenyek a földi környezeti hatásokra, ezért bolygónkon könnyen megváltozik az összetételük. Az Ivuna meteorit azonban nemrég hullott, és az azóta elmúlt két-három évtizedet semleges nitrogéngázt tartalmazó tartályba zárva töltötte.

A meteoritban az aminosavak közül a b-alanint és a glicint sikerült azonosítani, mindkét komponens fontos összetevő volt a prebiotikus fejlődésben. A következő években a meteorit néhány darabját a Johnson Űrközpontban tervezik tovább vizsgálni.

A fenti két megfigyelés érdekessége, hogy elméletileg hasonló összetételű meteoritok bombázhatták az ősi Marsot is - elmléletileg tehát ott is lehetőség nyílt a földihez hasonló összetételű "ősleves" kialakulására.