A Naprendszer peremén járunk

Október 19-én a NASA új űrszondát indított útnak: az IBEX a Föld körüli pályáról térképezi fel a Naprendszer peremvidékét, amelyen a Voyager-1 és Voyager-2 szondák a következő években haladnak majd keresztül.

Fantáziarajz az IBEX-szondáról (NASA)

Az IBEX (Interstellar Boundary Explorer) indítása nem hagyományos módon történt: pénz- és energiatakarékos technológiát használtak, amely csak kis tömegű műholdaknál működik. Egy L-1011 jelű repülőgép vitt nagy magasságba egy Pegasus hordozórakétát, ahonnan az továbbrepülve a Föld felszíne felett 200 kilométerrel húzódó pályára juttatta a műholdat.

Az IBEX közel egy méter átmérőjű, autókerékhez hasonló alakú szonda, tömege üzemanyaggal együtt 107 kg, üzemanyag nélkül 80 kg, energiaellátását napelemek biztosítják. Az olcsó, 165 millió dollár összköltségű űreszköz a tervek alapján 18 éven keresztül fog üzemelni.

Mivel a szonda részecskéket gyűjt, illetve vizsgál, a magnetoszféra alacsony, töltött észecskékben gazdag vidéke nem kedvez a megfigyeléseinek. Ezért a berendezés végső pályán nagy magasságban, közel 320 ezer kilométerre fog mozogni Földünktől. Itt, a pályaelemektől függően 5-8 nap alatt végez egy keringést.

A szonda feladata a Naprendszer peremének térképezése. Azt a zónát tanulmányozza, ahol a napszél a hideg csillagközi gázzal ütközik. Két teleszkópjával az innen érkező részecskéket vizsgálja, és azok jellemzőiből próbál a határvidék tulajdonságaira következtetni. A kérdéses térségben zajló heves folyamatok sok semleges atomot gyorsítanak nagy sebességre, amelyek egy része a Föld környezetét is eléri. Közülük a gyorsabb részecskéknek egy hónapra, a lassabbaknak akár egy évtizedre van szüksége ehhez. A részecskéket felgyorsító hatásra azok érkezési iránya, tömege és energiája alapján következtet az IBEX, és mindebből a határvidék térbeli jellemzőit is megbecsülheti.

Az IBEX-szonda a hordozórakéta orrkúpja alatt (NASA)

Két detektora elsősorban a hidrogén- és az oxigénatomokat érzékeli, a becslések alapján percenként néhány részecskét fog detektálni. Az IBEX-Hi érzékelője a nagyobb energiájú részecskéket tanulmányozza, társa, az IBEX-Lo a lassabb részecskékre specializálódott. Mindkettőjük működését egy kombinált elektronikus egység (Combined Electronics Unit, CEU) szabályozza, amely be is gyűjti megfigyeléseiket. A két detektor az üzemelés első hat hónapja során a tervek alapján az égbolt egészét lefedi.

A szondát indító Pegasus rakéta (jobbra) és az azt szállító repülőgép (balra) (NASA)

A NASA a felbocsátást követően, október végén tesztelte a szonda legtöbb rendszerét. Az első vizsgálatok alapján minden berendezése a várakozásoknak megfelelően működött, de a detektorokat teljes üzemmódban csak akkor fogják kipróbálni, amikor az IBEX eléri a végső keringési pályáját. Ez - saját hajtóműve segítségével - nagyjából november közepére valósul meg. Egy probléma azonban már jelentkezett a számítógépes rendszerben, ahol a tartalékra kellett átállni, de ez elméletileg nem befolyásolja a küldetés sikerét.