Nagy lépés a marsi élet felé - fontos ásványokat találtak a felszínen

Karbonátos ásványokat azonosítottak a Marson. A felfedezés azért fontos, mert ennek alapján nem csak savas vizes környezetek létezhettek a bolygó múltjában. Ez pedig az élet keletkezése számára az eddig feltételezettnél kedvezőbb környezeteket jelentett.

Egy régebbi felvételen látható, hogy üledékes rétegsorok a Marson is vannak. A Földön ezek főleg karbonátos kőzetekből (zömében mészkőből) állnak, de hol vannak a karbonátok a Marson?

A Mars fejlődéstörténetének egyik nagy rejtélye, hogy bár a felszínén egykori vízfolyásnyomok mutatkoznak, a légköre pedig zömében szén-dioxidból áll, mégsem találunk jelentős mennyiségben karbonátokat, amelyek a vízben oldott szén-dioxidból váltak volna ki.

Utóbbi a Földön gyakran megtörtént: ennek eredményeként jött létre a mészkőből, a dolomitból és egyéb karbonátos ásványokból álló hegységek alapanyaga. Ha az ezekben megkötött karbonát mind felszabadulna, közel olyan vastag szén-dioxid-légkört hozna létre bolygónk körül, mint ami a Vénuszt övezi.

Karbonátokat azonban eddig csak minimális mennyiségben találtak a Marson. A problémát karbonát-paradoxonnak nevezik a kutatók, és megoldására számos elgondolás született. Ezek egyike szerint az egykori marsi környezet annyira savas volt, hogy nem alakulhattak ki ilyen anyagok, egy másik szerint bár jelen vannak a bolygón, de eltemetve, illetve mállási kérgekkel befedve - ezért nehezen azonosíthatók.

Úgy fest, hogy a Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda (MRO) CRISM műszere végre a rég keresett karbonátok nyomára akadt. Igaz, a most azonosított ásványok nem találhatók meg mindenhol a bolygón, tehát nem biztos, hogy feloldják a karbonát-paradoxon problémáját.

Karbonátos ásványok zöldes foltok formájában (hamisszínes kép) egy 20 kilométeres területen, a CRISM detektor felvételén (NASA, JPL, JHUAPL, MSSS, Brown University)

Az MRO adatai alapján egyelőre csak annyi állítható, hogy voltak olyan területek a Marson, ahol az ősi, kezdeti környezet vizei semleges vagy lúgos kémhatással (pH-val) bírtak, és ezért lehetőséget adtak a karbonátok keletkezésére. A kérdéses ásványokat tartalmazó kőzetet egy 1489 kilométer átmérőjű becsapódásos kráterben, az itt lévő Nili Fossae nevű alakzatban azonosították. Az ásványok kialakulásának időszakában (3,5 milliárd éve vagy még korábban) különböző agyagásványok is keletkeztek, amelyek egykori meleg, nedves éghajlatra utalnak.

A bolygó felszíni viszonyai később megváltoztak. Hidegebb lett az éghajlat, és a vulkánkitörésektől savassá váló, hűvös vizek jelentek meg a bolygón, azok is csak rövid időre. Ekkor már nem keletkeztek karbonátok, ellenben sok szulfátásvány képződött.

A felfedezés alapján tehát - a korábbi feltételezésekkel ellentétben - nemcsak savas, hanem semleges és lúgos vizes környezetek is lehettek a bolygón. Mindez az élet keletkezéséhez többféle, egymástól eltérő környezetet biztosíthatott, kedvezett a kialakulásának.