Pillantás a Vénusz gigászi vulkánjaira

Térhatású radarfelvétel a 3200 méter magas, 400 kilométer átmérőjű Gula Mons vulkánról és környezetéről a Vénusz felszínén. 

Mint arról korábban írtunk, a következő napokban emelkedik esténként legmagasabbra belső bolygószomszédunk, a Vénusz az égen. Ragyogó fénye miatt még városokból is megfigyelhető szabad szemmel, távcsővel pedig a Holdhoz hasonló fázisai is láthatóak. Az űrszondák felvételeinek segítségével érdemes azonban a sűrű, átlátszatlan felhőréteg alá is bepillantani, mert igen látványos felszínformákat láthatunk.

A Vénusz felszíne viszonylag fiatal, 400-800 millió évnél nem idősebb. Sok vulkán található rajta, némelyikük talán ma is működik - bár kitörést közvetlenül még nem sikerült megfigyelni.

A mellékelt felvételen egy radarmérések alapján összeállított domborzatmodell mutatja a Gula Mons vulkánt az Eistla-régió nyugati részén. A 3,2 kilométer magas, 400 kilométer átmérőjű pajzsvulkán a valóságban sokkal laposabb - itt erős függőleges torzításban látható.

Ez nem a Tapolcai-medence - a hőmérséklet és a formák is sokkal nagyobbak (NASA, JPL)

A felszín vöröses árnyalata hamisszínes ábrázolással készült, de a valóságban is hasonló lehet. Az élénk színt nem az egyébként forró, 450 Celsius-fokos felszíni anyagok okozzák, hanem a sűrű légkör. Itt a lefelé hatoló napsugárzásból a fényszórás miatt a kék már nem jut le a felszínig, csak a vöröses árnyalatok érnek le oda.

A domborzatmodell még a Magellan-űrszonda mérései alapján készült. A jelenleg is a bolygó körül üzemelő Venus Express is megfigyelései alapján úgy fest, hogy a nagy kiemelkedések a felettük lévő légrétegek mozgását több tíz kilométeres magasságig befolyásolják - amit a sűrű atmoszférájú bolygón nem vártak a szakemberek.

Domborzatmodell a Gula Mons vulkánról, és a lejtőin látható lávafolyásokról (NASA, JPL). További képek