A nap fotója: szétszakadt a Hold

Az alábbi fotósorozaton egy holdkelte látható - méghozzá szokatlan formában. A horizont közelében mutatkozó égitestek képét a légkör alacsony, sűrű és változékony rétege gyakran meglepően eltorzítja.

A látóhatár közelében fellépő optikai jelenségek között a leggyakoribb, hogy a refrakció miatt a hold- vagy a napkorong képe látványosan ellapul. Esetünkben ennek a fordítottja látható: a sajátos légköri viszonyok révén nem kilapult, hanem ellenkezőleg, függőlegesen megnyúlt égi kísérőnk képe.

A fotó alján a Hold feje tetejére állított formában másodszor is megjelenik, utóbbit egy hideg, a felszín közelében húzódó, úgynevezett inverziós légréteg okozza. Ez nagy sűrűsége miatt a felette lévő, melegebb rétegektől eltérően töri meg a fényt - így hozza létre a kilapult, és feje tetejére állt képet. Azt a fázist, amikor a két kép még nem válik szét (itt a középső fotó), Etruszk vázának is nevezik.

Mindezeken túl a légköri fényszóródás hatása is érzékelhető a felvételeken. A rövidebb hullámhosszú, azaz kék fényből szóródik több a légkörben, ezért inkább a látható tartomány vörös vége jut a megfigyelőhöz - emiatt sárgás a Hold színe.

Holdkelte öt fázisban - John Stetson felvétele (a szerző engedélyével)