Továbbra is erőtlen a Nap, de megjelent ez első napfolt

Rendkívül gyenge aktivitást produkál csillagunk, de nemrég végre egy napfolt jelent meg a felszínén. Elképzelhető azonban, hogy még ez sem az új ciklushoz tartozik, hanem a korábbi időszak szerény maradványa. A napciklus és vele együtt a naptevékenység változása bolygónkra, és rajta az emberi tevékenységre is hatással van.

Az új napfolt a SOHO-űrszonda ultraibolya felvételén (NASA, SOHO)

Napunk közel 11 éves ciklusban mutat foltokban gazdag, illetve szegény felszínt. A jelenlegi napfoltciklus az egyik legszokatlanabb időszak, amelyet a modern csillagászati megfigyelőműszerek használata óta tapasztaltak.

Az utolsó, 23-as sorszámú napfoltciklus 2000 és 2002 között érte el maximumát. Az ezt követő 24-es ciklus kezdetét 2008 elejére tették a szakemberek. A 2008-as év nagyobb részében azonban semmilyen folt nem mutatkozott csillagunkon - hasonló foltmentes időszak csak 1913-ban fordult elő. A kutatók ezért a 2008-as évet tekintették az aktivitás jelenlegi minimumának - azonban elképzelhető, hogy a kérdéses időszak még jobban kitolódik.

Az idei év elején sem jelentek meg a régen várt napfoltok, szinte inaktívabb lett csillagunk, mint 2008-ban volt. Emellett az Ulysses-űrszonda mérései alapján a napszél nyomása, tehát a csillagunkból távozó részecskeáram intenzitása is csökkent. Néhány mérés szerint pedig elképzelhető, hogy az utolsó napfoltminimumhoz viszonyítva csillagunk energiakibocsátása is mérséklődött valamelyest.

Nemrég azonban ismét folt mutatkozott a Napon. Az alábbiakban a SOHO napszonda központi csillagunkról készített képei láthatók 2009. április 29-én, balra az ultraibolya, jobbra pedig az optikai tartományban. Nem bizonyos azonban, hogy a régóta várt folt az új ciklushoz tartozik.

A napfoltciklusok során a foltok kezdetekben közepes naprajzi szélességen jelennek meg, majd fokozatosan közelítenek az egyenlítő felé. A most azonosított folt nagyon alacsony szélességen található - elképzelhető tehát, hogy nem az új, hanem a korábbi ciklusnak egy késői alakzata. Hasonló átfedések alkalmanként előfordulnak az egymást követő napfoltciklusok során.

A SOHO napszonda felvételei csillagunkról 2009. április 29-én, balra az ultraibolya, jobbra az optikai tartományban. A korong jobb oldali peremvidékén látható a cikkben említett napfolt. Az ultraibolya felvétel nagyméretű változatának letöltése (SOHO, NASA)

Amennyiben a mostani napfoltciklus jellege a továbbiakban is erősen eltér a korábbiaktól, az hatással lehet az űridőjárásra, a bolygónk környezetében jellemző sugárzásokra és részecskesűrűségre - valamint minimális mértékben akár az éghajlatra is. A napfoltciklusnak megfelelően ugyanis csillagunk energiakibocsátása mintegy 0,1 %-al ingadozik. A jelenlegi és a korábbi megfigyeléseket összevetve azonban egyelőre még nem állítható biztosan, hogy a jelenlegi ciklus alapvetően különbözik majd a korábbiaktól - csillagunk ugyanis a múltban sem mindig működött óramű pontossággal.

 

 

Koronakitörések a SOHO-űrszonda felvételein (NASA)