Azonosították az első óceánbolygót

A Gliese 581 jelű csillag körül azonosított négy exobolygó egyike a Neptunuszhoz hasonló planéta, amely olyan közel kering csillagához, hogy hatalmas, szárazföld nélküli folyékony vízóceán létezhet rajta.

 

Fantáziarajz a vastag légkör alatt hatalmas óceánt rejtő exobolygóról (NASA, ESA)

A Naprendszeren kívüli planéták, az exobolygók között az élet lehetősége szempontjából azok a legérdekesebbek, amelyek felszínén folyékony víz lehet. Ezért keresnek elsősorban Földünkhöz hasonló égitesteket a szakemberek, amelyek megfelelő távolságban vannak a csillaguktól.

Ugyanakkor a bolygónknál lényegesen nagyobb méretű és tömegű égitesteken is előfordulhat nagy mennyiségű folyékony víz. Ezeket az eddig csak elméletileg létező planétákat óceánbolygóknak nevezték el a szakemberek. Egy új felfedezés alapján elképzelhető, hogy megtalálták az első ilyen égitestet.

Michel Mayor és kollégái a Gliese 581 jelű csillagot vizsgálták, amely tőlünk 20,5 fényévre, a Mérleg (Libra) csillagképben helyezkedik el. Az égitest egy vörös törpe, amelynek tömege mindössze harmada a Napénak. Eddig négy exobolygót ismertek a rendszerben, köztük két szuper-földnek is titulált, a miénknél valamivel nagyobb planétát.

A rendszerben legutóbb a Gliese 581e jelzésű égitestet azonosították, amelynek tömege csak 1,94-szerese a Földének. Mindössze 3,15 földi napig tart itt egy év, ennyi idő alatt kerüli meg egyszer csillagát. Mint arról korábban beszámoltunk, az égitest tömegét tekintve a jelenleg ismert exobolygók közül a legközelebb áll a Földhöz.

A fenti, negyedik exobolygó azonosításával, illetve a felfedezéséhez vezető adatok segítségével a többi planéta jellemzőit is pontosították. Kiderült, hogy Gliese 581 d, az egyik szuperföld, közelebb kering csillagához, mint azt 2007-ben megállapították. Kisebb keringési távolsága alapján pedig az úgynevezett lakhatósági zónába esik. Hétszeres földtömegéből kiindulva túl nehéz ahhoz, hogy a miénkhez hasonló planéta legyen, inkább a Neptunuszra vagy az Uránuszra hasonlíthat.

Ennél a két bolygónál azonban sokkal közelebb kering csillagához, és a beeső sugárzás mértéke alapján elképzelhető, hogy a benne lévő vízjég megolvadt az idők során. Ebben az esetben érdekes planéta lehet: sűrű légköre alatt szárazföldek nélküli és igen mély óceán húzódhat.

Egy exobolygó fázisai

A CoRoT műhold két és fél évvel ezelőtt fedezte fel a CoRoT-1b jelű planétát. Az égitest a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben, tőlünk 1600 fényévre lévő csillag körül kering. Egy forró Jupiter-típusú exobolygó, amely mindössze másfél földi nap alatt járja körbe a Napunkhoz hasonló csillagát. Tömege a Jupiteréhez közeli, de mérete közel másfélszer nagyobb annál.

Ignas Snellen (Leiden University) és kollégái a megfigyelések részletes elemzése révén kimutatták, hogy az exobolygóról visszavert és a Földről megfigyelt fény mennyisége ingadozik, miközben a planéta kering csillaga körül. A jelenség ahhoz hasonló, mint ahogyan a Hold vagy a Vénusz is fázisokat mutat aszerint, hogy megvilágított oldalának mekkora hányadát látja a megfigyelő - és ennek függvényében változik látszó fényességük is.

Fantáziarajz a CoRoT-1b fázisairól (Leiden Observatory)

Első alkalommal sikerült kimutatni egy exobolygónál, hogy az égitestről a visszavert fény mennyisége a rálátás helyzete szerint ingadozik. Kiderült továbbá, hogy a nappali oldal közel 2000 Celsius-fok hőmérsékletű, míg az éjszakai ennél sokkal hűvösebb, bár a konkrét értéket nem sikerült meghatározni.

Eszerint nincsenek a nappali és éjszakai oldal között olyan erős szelek, amelyek hasonló hőmérsékletet alakítanának ki a két féltekén. Megállapították továbbá, hogy az exobolygó nappali oldala a ráeső fénynek közel 20%-át veri vissza. A megfigyelés fontos lépés az exobolygók egyedi jellemzőinek vizsgálatában, a visszavert sugárzás változása a látszólagos fázison túl ugyanis az éghajlat jellemzőitől, a szárazföldek és tengerek arányától is függhet.

 

 

Életzónák csillagok körül (ESA)