Robbanás előtt állhat a Világegyetem legnagyobb csillaga, a Betelgeuse

Vágólapra másolva!
A téli égen szabad szemmel is megfigyelhető vörös szuperóriás csillag közel 15%-ot zsugorodott az elmúlt 15 évben. Szakemberek szerint nem kizárt, hogy összehúzódása szupernóvaként történő felrobbanáshoz vezet.
Vágólapra másolva!

A téli égbolt sokak szerint legszebb csillagképe, az Orion bal felső "sarkát" (az égi vadász vállát) egy vöröses csillag, a Betelgeuse jelöli ki. Az égitest egy tőlünk 640 fényévre lévő, élete vége felé közeledő, Napunknál 15-20-szor nagyobb tömegű vörös szuperóriás csillag. Az átmérője alapján a Világegyetem legnagyobb ismert csillaga: ha a Nap helyére raknánk, felszíne nagyjából a Jupiter pályájánál húzódna.

Charles Townes (University of California, Berkeley) és kollégái a csillagot több nagy felbontóképességű műszerrel vizsgálták. Egyik céljuk a csillag pontos méretének meghatározása volt. A több távcső összekapcsolásával kialakított interferométerek segítségével egyes távoli csillagok nem pontszerűnek, hanem apró korongnak mutatkoznak. Azonban a méréshez használt különféle hullámhosszak és módszerek függvényében korábban eltérő méreteket határoztak meg a Betelgesuse esetében.

A kutatók a három 1,6 méter átmérőjű távcsőből álló ISI nevű rendszer segítségével az infravörös tartományban, 11 mikrométeres hullámhosszon nyerték a legpontosabb adatokat. Eszerint az elmúlt másfél évtizedben a csillag mintegy 15%-nyit húzódott össze. Ez az égitest hatalmas mérete miatt jelentős érték - a Betelgeuse közel annyit zsugorodott, mint amekkora távolság a Vénuszt elválasztja a Naptól. A zsugorodással kapcsolatban azonban nem mutatkozott szisztematikus fényességváltozás.

A jelenség oka egyelőre pontosan nem ismert. Az ilyen felfúvódott óriáscsillagok erős pulzációt mutatnak, alkalmanként tágulnak, máskor zsugorodnak. Eközben sajátos alaktorzulások is fellépnek rajtuk, ami erősen befolyásolja mért nagyságukat. A Betelgeuse 3000-4000 fokos felszínén is lehetnek olyan hatalmas konvekciós (áramlási) cellák, amelyek befolyásolhatják a méret meghatározását.

ForrA!s: NASA, JPL-Caltech

Egy vörös óriás fantáziarajza (NASA, JPL-Caltech)

Elképzelhető tehát, hogy a jelentős méretváltozás a pulzáció része, de az is lehetséges, hogy mindez az égitest végnapjainak előjele. Az ilyen nagytömegű csillagok életüket hatalmas szupernóva-robbanás keretében fejezik be - ennek az előjele is lehet a tartós zsugorodás. Ha a Betelgeuse felrobbanna, azt látványos kifényesedésként lehetne bolygónkról megfigyelni, és nappal is látszana az égen, azonban az esemény nem lenne veszélyes ránk nézve.

A Betelgeuse esetleges felrobbanásának híre a science-fiction rajongók figyelmét is felkeltette - a lehetőség ugyanis a Galaxis útikalauz stopposoknak című híres regény olvsóinak rossz hír. A könyvben szereplő Zaphod Beeblebrox csillaga ugyanis a Betelgeuse, amely eszerint hamarosan megsemmisülhet.

A Betelgeusehoz hasonló vörös óriáscsillagok viselkedését az elsősorban exobolygókat kereső Kepler-űrtávcső is vizsgálja majd. A felfúvódott Mira típusú változócsillagok így rögzített megfigyeléseit Kiss László koordinálja, aki ettől függetlenül, a Lendület program keretében fog Magyarországon exobolygó kutatóprogramot indítani, mint arról nemrég beszámoltunk.

Forrás: [origo]

Az Orion csillagkép és környezete téli estéken. A csillagkép látnivalóinak bemutatása