Ősi tó a Marson, életnyomok ígéretével - új felfedezés, rekonstrukció

A University of Colorado (Boulder) kutatócsoportjának bejelentése szerint az első döntő bizonyítékokat fedezték fel arra, hogy a Mars felszínén mély, ősi tó létezett, amelynek medre az egyik legígéretesebb terület lehet az esetleges marsi élet utáni kutatások szempontjából is. 

"Ez az első egyértelmű bizonyítéka egy marsi tó egykori partvonalának" - mondja Gaetano Di Achille, a kutatócsoport vezetője. A kutatók tanulmányuk elkészítéséhez a Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda HiRISE kamerájának felvételeit használták, amelyek segítségével minden korábbinál részletesebben (méteres felbontás alatt) lehet vizsgálni a Mars felszínformáit.

A Shalbatana-völgyről és környékéről készült képek elemzése során egy körülbelül 50 kilométer hosszú kanyont fedeztek fel, amely a Shalbatana-völgybe torkollik. A becsatlakozásnál egy nagy delta látható, amelynek anyaga minden bizonnyal a kanyonból érkező vízből ülepedett le.

Más hasonló felszínformák, illetve a deltatorkolat üledékeinek alakja, rétegtani jellemzői alapján a Shalbatana egy részét egy nagy, hosszan fennálló tó töltötte ki, amely mintegy 3,4 milliárd éve keletkezett - állítják a kutatók. A tó több mint 200 négyzetkilométer felületű lehetett, azaz körülbelül háromszor kisebb, mint a 600 négyzetkilométeres Balaton. Ugyanakkor jóval nagyobb volt a mélysége, a becslések szerint 450 méter (a Balaton átlagos mélysége 3 méter), azaz inkább hasonlított például a Kelet-afrikai-árokrendszer tavaihoz (ahogyan az alábbi ábrán is látható).

A tó becsült kora azért meglepetés, mert a jelenleg elfogadott marsi korbeosztás alapján a bolygó meleg és nedves periódusa (Noachiszi időszak, a víz időszaka) 4,1-től 3,7 milliárd évvel ezelőttig tartott, utána már a hideg és száraz Heszperiai időszak következett (3,5-2,7 milliárd éve). Ha a tó valóban 3,4 milliárd éve született, kitolhatja a meleg és nedves időszak határát, ami viszont kedvez az esetleges élet kialakulásának és korai evolúciójának is.

Rekonstrukció a Shalbatana-völgyről és környékéről a Marson, legmélyebb pontján egy vagy több tóval. Így festhetett a táj közel 3,4 milliárd éve (G. Di Achille, University of Colorado)

A deltatorkolatok területe egyébként nagyon kedvező az esetleges életnyomok utáni kutatáshoz: földi tapasztalatok alapján a beérkező és gyorsan lerakódó üledékek jó eséllyel temetnek be és konzerválnak élőlényeket (amelyek a tápanyagbőség miatt egyébként is nagy számban fordulnak elő) és életnyomokat. Di Achille szerint az általuk vizsgált terület az egykori marsi élet után kutató küldetések egyik elsődleges célpontja lehet.

Előbb-utóbb azonban itt is bekövetkezhetett az esetleg kialakult élet marsi kálváriája. A tóparti rétegek vizsgálata alapján a tó viszonylag gyorsan tűnt el: vízkészlete vagy elpárolgott, vagy előbb megfagyott és elszublimált.

A tanulmány a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg.