A holdraszállás közvetítése csak az utolsó pillanatban dőlt el itthon

Ma 40 éve, hogy a floridai Kennedy Űrközpontból elindult az Apollo-11, amelynek Holdra szállását 1969. július 20-án a Magyar Televízió is közvetítette. Mennyire lehetett előre tudni, hogy az amerikaiak leszállnak a Holdra? Milyen volt a közvetítés hangulata? Hogyan fogadta a nagyközönség az eseményt? A történelmi műsor alatt Dr. Almár Iván is a stúdióban volt szakértőként - a csillagász-űrkutatót arról kérdeztük, miként emlékszik vissza az eseményekre.

1969. július 20-án lépett az első ember egy másik égitest, a Hold felszínére. A holdraszállást - igaz, homályos és rossz minőségben, de - a televízió is közvetítette. Neil Armstrong első lépését sok millióan figyelték a Föld számtalan pontjáról. A Magyar Televízió stúdiójában ült Almár Iván csillagász-űrkutató is, 40 évvel fiatalabban.

[origo]: Mennyire lehetett előre tudni, hogy az amerikaiak leszállnak a Holdra?

Almár Iván: Ez egy nyilvános program volt, és az MTA Csillagászati Kutatóintézetébe, az akkori Csillagvizsgáló Intézetbe jártak nyugati folyóiratok. Ezek az éppen folyó Apollo-programmal is részletesen foglalkoztak. Az Élet és Tudományban már az Apollo-11 leszállása előtt is írtunk cikkeket az amerikai űrprogramról.

Emellett az amerikai nagykövetségről is kaptunk anyagokat a leszállás előtt, köztük egy percekre lebontott részletes menetrendet is az első holdraszállás során tervezett munkáról. Ez segített az események előrejelzésében és értelmezésében, de problémát is adott, mivel időben nem pont akkor történtek a dolgok, mint vártuk. Emellett egyéb kisebb eltérések is voltak a programhoz képest. Tulajdonképpen már hetekkel korábban vártuk az első sikeres leszállást. Különösen július 16-án, az Apollo-11 indítása után lett izgalmas a helyzet, hisz ekkor már sejtettük, mely napon száll le ember kísérőnkre.

Az 1960-as évek végén elsősorban a Szovjetunió eredményeit hangoztatták itthon. Hogyan vélekedett a politikai vezetés a várható amerikai siker tálalásáról?

Általános bizonytalanság volt az USA űrhajózási eredményeinek bemutatásával kapcsolatban. Az élő közvetítés szempontjából nem létezett precedens. Tudható volt, hogy a nyugat-magyarországi területeken fogják az osztrák adókat, amelyek bizonyára foglalkoznak majd az eseménnyel - ezért hazánkban sem lehetett volna azt megkerülni.

A politikai vezetés az utolsó pillanatig hezitált. Néhány nappal a tervezett leszállás előtt megszületett a döntés a műsorral kapcsolatban, és behívtak a tévébe, hogy megbeszéljük a részleteket. Úgy emlékszem, akadtak országok, például Kína, amelyek elhallgatták a holdraszállást. A Szovjetunióban pedig bár hírt adtak róla, úgy tudom, nem volt élő közvetítés a televízióban.

Armstrong a híres lépés előtti másodpercben (NASA)

Talán lehet azt mondani, hogy az emberek közül sokan várták az amerikai sikert. A szovjeteknél minden eseményt utólag jelentettek be abban az időben, míg az amerikaiak tervét előre lehetett tudni. Nagy volt a közönség éhsége az ismeretekre - a hatalmas érdeklődés miatt ez az űrhajózási ismeretterjesztés csúcsidőszakának tekinthető.

Miként jött létre a magyar tévéműsor?

Echter Tibor orvos és űrélettani szakember kért fel, hogy vegyek részt a műsorban mint szakértő. Szőnyi János sportriporter volt még a csapatban, angol nyelvtudása révén - azonban az űrhajósok és a földi irányítók közötti szakzsargon fordításával eléggé meggyűlt a baja. A műsor előtt volt némi bizonytalanság, pontosan senki nem tudta, mit és hogyan látunk, miként lehet majd közvetíteni az eseményeket.

Rossz és zavaros fekete-fehér kép, valamint alig érthető hang érkezett a stúdióba - a Jupiter-lámpák erős fényében próbáltuk kivenni, mi is történik. A sikeres esti leszállás után hazamentünk, a program szerint ugyanis több órával később léptek volna csak az asztronauták a Hold felszínére. Másnap reggel 6-kor jöttünk vissza a stúdióba, és akkor már felvételről vetítették, és mi kommentáltuk a holdfelszíni munkálatokat.

Milyen volt a közvetítés hangulata?

Háttérismereteket bőven adtunk a műsorban és erre nagy szükség is volt. Ugyanekkor kétségbeesetten próbáltuk a forgatókönyvet a látott képpel egyeztetni, ami nem volt könnyű. A későbbi Apollo-holdraszállások esetében már sokkal könnyebb volt a helyzet, akkor jobb minőségű is volt a kép. Feltehetőleg az első közvetítés során még nem voltak eléggé felkészülve a holdi fény-árnyék viszonyokra.

Az Apollo-11 esetében nagyon zavaróak voltak a stúdióban ránk szegezett lámpák. Ennek ellenére biztosan lehetett látni például a közeledő holdfelszínt a holdkomp ereszkedése során. A legegyszerűbb megfigyelések is értékesek voltak. Korábban az sem volt egyértelmű, hogy egyáltalán szilárd felszínt találnak-e majd az asztronauták, avagy belesüllyednek a porba. Nem tudtuk, miként lehet járni, futni és dolgozni a Holdon.

Hogyan fogadta a nagyközönség az eseményt?

Szerintem az átlagemberek körében kétféle reakciót lehetett hallani. Az egyik szerint óriási teljesítmény és fontos mérföldkő volt az emberes holdraszállás - ilyen hangok főleg a gyerekek és fiatalok köréből érkeztek. Ugyanakkor akadtak szkeptikusok is, akik elsősorban a későbbi expedícióknak már nem látták értelmét, pénzkidobásnak tekintették azokat. Ilyen vélemények természetesen nem csak hazánkban, de az Egyesült Államokban is voltak. Az Apollo-program vezetői megpróbálták tudatosítani az emberekben, hogy a holdraszállás nem egyszeri esemény volt, és az Apollo-11-et követő expedíciók - egyre fejlettebbek lévén - egyre több információt nyújtottak a Holdról. Ez az üzenet azonban alig ért célba.

Az első emberi lépés a Holdon (NASA)

Az Apollo-program sokkal inkább technikai és politikai, mint tudományos teljesítmény volt. Természetesen akadtak fontos tudományos eredmények is, de talán még jelentősebb az a technológiai előretörés, ami hozzá kapcsolódik. Közel százezer ember dolgozott benne, számtalan olyan fejlesztés történt, amely megalapozta az űrtevékenység gyors fejlődését a következő évtizedekben. Tulajdonképpen ekkor jött létre az amerikai űripar.

A nagyközönség akkor még nem sokat látott a Hold emberes meghódítására induló versenyből. Utólag derült ki az is, hogy ez volt a fordulópont, ahonnan kezdve az Egyesült Államok vette át a vezető szerepet a korábban sikeresebb Szovjetuniótól. Azt is csak évtizedek múlva tudtuk meg, hogy a Szovjetunió is komolyan készült az emberes holdutazásra.

Változtatott-e az Apollo-11 az emberek világképén?

Gyakorlatilag szinte mindenki hallott az eseményről, ami fontos világnézeti váltást is jelentett. Korábban az égi obejktumokat és eseményeket, köztük a Holdat is távoli, néha csak szimbolikus dolgoknak tekintették. A holdraszállással azonban egyértelművé vált, hogy például a Hold is ugyanolyan része a természetnek, mint bármi más itt a Földön. Akkor azt mondtuk, hogy a Hold a Föld egyik távoli kontinensévé vált.

Kövesse élőben a holdraszállást!

Az Űrvilág űrkutatási hírportál virtuális "élő közvetítés" keretében emlékezik meg a holdraszállásról. A visszaszámlálástól az Apollo-11 visszaérkezésig rendszeres, a 40 éves időkülönbségtől eltekintve percnyi pontos "élő" tudósításokkal jelentkezik - mintha valós idejű, internetes közvetítés kísérné a holdraszállást. Űrkutatással foglalkozó hazai szakemberek, valamint érdeklődők osztják meg az olvasókkal emlékeiket, gondolataikat a 40 évvel ezelőtti eseménnyel kapcsolatban.

A "közvetítések" július 15-én reggel kezdődnek, egy nappal az Apollo-11 felbocsátásának 40. évfordulója (július 16., magyar idő szerint 15:32) előtt, július 24-ig tartanak, és a www.urvilag.hu honlapon követhetők.