A Föld sorsa is megpecsételődött - új számítások szerint elnyeli majd a Nap

Régóta úgy számolnak a csillagászok, hogy amikor a Nap élete vége felé vörös óriássá fúvódik fel, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt. Újabb elemzések alapján a Föld sem kerüli el végzetét: a két égitest árapály-kölcsönhatása nyomán a napfelszín enyhén "kiemelkedik" a bolygónkhoz közeli részén, és fokozatosan elnyeli a Földet. Mindez körülbelül ötmilliárd év múlva várható.

 

Fantáziaraz egy felfúvódott vörös óriásról és egy hozzá közeli bolygóról (MIT)

Napunk lassan fogyasztja magjának fúziós hidrogénkészletét, miközben energiát termel és éltető sugárzást ad. Amikor majd (mintegy ötmilliárd év múlva) a hidrogén koncentrációja erősen lecsökken a magban, külső rétegei felfúvódnak. Mivel a felszíne távol kerül az energiát termelő centrumtól és felülete is nagyobb lesz, külső rétegei lehűlnek, az égitest ezért vöröses színt ölt.

A folyamat keretében a Nap energiakibocsátása megemelkedik, mérete pedig közel 250-szeresére nő. Már korábban sikerült kimutatni, hogy a Merkúr és a Vénusz ekkor csillagunk belsejében kering majd. A Mars biztosan "megússza" ezt a fázist, bár szerény légkörét elveszíti az erős sugárzások miatt.

Mi történik a Földdel? Nehéz előrejelezni, hogy a folyamat során csillagunk mekkora tömeget veszít. Ettől ugyanis gyengül a gravitációs tere, emiatt pedig messzebb keringene tőle az összes bolygó - így a mi planétánk is.

Robert Smith (University of Sussex) és kollégái új, a korábbiaknál részletesebb elemzéseket készítettek, hogy meghatározzák, mekkorára nő majd a Nap, és a tömegvesztéskor mennyire távolodik el tőle a Föld. Kiderült, hogy csillagunk átlagos felszíne nem fogja elérni bolygónk várható keringési távolságát.

Azonban a Nap felszíne felett is kifejezetten forró gázanyag található. Ettől nem csak a Föld hőmérséklete nő még magasabbra, de hosszú idő alatt a ritka gázanyag súrlódása enyhén csökkenti is a keringési távolságát. Még fontosabb, hogy a felfúvódott Nap felszíne közel lesz a Földhöz, és a közöttük fellépő erős árapályhatástól csillagunk felszíne "kidudorodik".

Eleinte egy hatalmas, a Nap felszínéből kiemelkedő rész fogja a Földet elnyelni, később bolygónk még beljebb juthat csillagunkba. A számítások alapján a felfúvódott állapot közel ötmilliárd év múlva kezdődik. A fenti forgatókönyv szerint bolygónk anyaga (beleértve a kőzeteket és fémeket is), a Nap belsejében uralkodó magas hőmérséklet miatt fokozatosan el fog párologni. Elméletileg napjainkhoz képest 7,6 milliárd év múlva teljesen el is fogyhat bolygónk anyaga - ha a felfúvódott állapot kitart ilyen sokáig.

Napunk aktív, de jelenleg még biztonságos távolságban lévő felszíne (NASA)

Nem ezek a folyamatok jelentenék az élet végét a Földön: a felszínen uralkodó és fokozatosan romló viszonyok már korábban is lakhatatlanná teszik bolygónkat. A Nap energiakibocsátása lassan, de folyamatosan emelkedik majd, amitől a globális átlaghőmérséklet is növekszik a Földön. A vizek egyre nagyobb része párolog a légkörbe, később az atmoszféra is fokozatosan elszökik. A becslések alapján közel egymilliárd év múlva már olyan viszonyok uralkodnak a Földön, amelyek lehetetlenné teszik rajta az életet.

Egy másik kataklizma a jövőből

Nemcsak a Nap felfúvódása lehet ijesztő távoli utódainknak, hanem szomszédunk, az Androméda-galaxis közelítése is. A csillagváros az újabb számítások alapján akár 2 milliárd év múlva is találkozhat Galaxisunk peremvidékével - igaz, ez feltehetőleg még nem jelent veszélyt a Földre nézve. A várható kataklizmáról és az első találkozót követő lehetséges eseményekről korábbi cikkünkben számoltunk be.