Ma tűnik el a Szaturnusz gyűrűje

A gyűrűs bolygó ékessége augusztus 11-én éppen az éléről mutatkozik a Föld felől nézve. A Szaturnusz gyűrűrendszere ekkor alig látható, azonban a sajátos térbeli helyzet alatt végzett megfigyelések érdekes jellemzőire mutatnak rá.

Az F-gyűrűben mutatkozó kiemelkedő alakzat, amely árnyékot vet a rendszerre (NASA, JPL, SSI)

A gyűrűs bolygó forgástengelye 23 fokos szöget zár be keringési síkjára állított merőlegessel. Ezért a Nap és a belső bolygók felől nézve hol az északi, hol a déli féltekéjére látni rá jobban, és az egyenlítői síkban mutatkozó gyűrűrendszer látványa is változik.

A fenti térbeli helyzet miatt 15 évente, amikor éléről látunk a gyűrűkre, azok látszólag majdnem eltűnnek a Földről nézve is. Ekkor egyedi megfigyelésekre nyílik lehetőség, amit a földi távcsövek és azt űrteleszkópok egyaránt kihasználnak.

A Szaturnusz gyűrűje bolygónkról nézve 2009. augusztus 11-én látszana pontosan az éléről. Mivel a rendszer nagyon vékony - tömegének legnagyobb része egy néhányszor 10 méter vastag síkban koncentrálódik -, ilyekor alig vehetők észre a gyűrűk. Ellenben sokkal élesebben mutatkozik a légkörre vetett árnyékuk, valamint egyéb ritka észlelések végezhetők.

Az idei gyűrűátfordulás sajnos nem figyelhető meg a Nap látszólagos közelsége miatt - a Szaturnusz ugyanis bolygónkhoz képest közelítőleg a Nap túloldalán mutatkozik. Míg a Földön rosszak a megfigyelési körülmények, a Szaturnusznál más a helyzet: a bolygó körül keringő Cassini-űrszonda ekkor is ideálisan vizsgálhajta a gyűrűket.

A Hubble-űrtávcső felvételsorozata, amely balról jobbra 1996. és 2000 között mutatja a bolygót (NASA, JPL, SSI)

Egy új, 400 méter átmérőjű és a gyűrű síkja felé 200 méterrel emelkedő hold, amelyet a B-gyűrűre vetett 41 kilométer hosszú árnyéka alapján fedeztek fel (NASA, JPL, SSI)