Hatalmas gáznyúlvány tart Galaxisunk felé

Új kutatási eredmények alapján a Tejútrendszer idővel magába olvaszthatja két kísérőgalaxisát, a Nagy- és Kis Magellán-felhőket. Utóbbiak felől egy gáznyúlvány már felénk mozog, és a vele való találkozás alaposan megbolygathatja csillagvárosunk szerkezetét. Az esemény után a Galaxis korongjának pereme kivastagodhat. Hasonló kölcsönhatások nyomaira akadtak az Androméda-ködnél is.

Az Androméda-galaxis

A szakemberek már régóta tudják, hogy a Tejútrendszer körül keringő Nagy- és a Kis Magellán-felhő egyetlen hatalmas áramlás részét képezi, amely az ősi Magellán-galaxis szétszakadásával keletkezhetett. Ez az objektum még korábban a Tejútrendszer közelébe jutott, és a Galaxisunk által keltett árapályerők miatt kezdett szétdarabolódni. Két nagy maradványa a Magellán-felhők képében figyelhető meg.

Elképzelhető, hogy idővel a Magellán-felhőket is bekebelezi a Tejútrendszer. Ezt követően anyagukat szétoszlatja, amely utólag a szomszédos égitestektől eltérő sebességű csillagáramlás formájában lesz megfigyelhető. Azonban hiába vannak közel a Magellán-felhők, pontos térbeli mozgásukat nehéz megállapítani - ezért bizonytalan a kölcsönhatás jövője.

Egy nemzetközi felmérés keretében nemrég egy olyan, korábban ismeretlen, hidrogénből álló, halvány gáznyúlványt találtak, amely a Magellán-felhőkből indul ki. Az objektum egy eddig is ismert elnyúlt alakzat végénél kezdődik, majd innen halad Tejútrendszerünk felé. Kiterjedését nem lehet pontosan meghatározni, az sem kizárt, hogy az eleje már elérte Galaxisunkat. A kölcsönhatásra a Naptól mintegy 70 ezer fényév távolságban, a Dél Keresztje csillagkép irányában kerülhet sor.

Amikor majd a teljes Magellán-felhők Galaxisunkba olvadnak, megbolygatják csillagvárosunk nyugalmát. Felmerült, hogy a kölcsönhatás akár szét is rombolhatja a Tejútrendszer korongját. Stelios Kazantzidis (Ohio State University) és kollégáinak új elemzései alapján más történik: a bezuhanó anyag a korong külső részén szétoszlik, és számtalan új csillagot hoz létre. Mint az alábbi szimuláción látható, a korong ettől kivastagodik, és a peremén újabb spirálkar jellegű alakzatok jelennek meg.

Számítógépes szimuláció a Tejútrendszer korongjáról oldalról (fent) és felülről (lent) a kölcsönhatás előtt (balra) és utána (jobbra) (Stelios Kazantzidis, Ohio State University)

Az Androméda sem kíméli társait

Pauline Barmby (University of Western Ontario) és kollégái több távcsővel készült kiterjedt felmérés keretében a 2,5 millió fényévre lévő Androméda-galaxis csillagait vizsgálták. Akárcsak a Tejútrendszerben, ebben a nagy csillagvárosban is várhatók olyan "csillagáramlások", amelyek egy-egy korábban bekebelezett és szétszakított galaxis tagjaiból állnak.

Ezúttal az Androméda galaxis külső tartományaiban azonosítottak egy ilyet. Ennek tagjai a galaxis centrumától viszonylag távol, egymáshoz hasonló pályán mozognak, és feltehetőleg egy korábban bekebelezett törpegalaxisból maradtak vissza.

A Triangulum-galaxis (M33) galaxishalmazunk, a Lokális Halmaz harmadik nagy tagja, amely méretében valamivel elmarad az Androméda és a Tejútrendszer mögött. Vizsgálata során egy olyan csillagokból álló nyúlványt fedeztek fel, amely a viszonylag közeli Androméda felé mutat - emellett maga a galaxis korongja is enyhén deformált alakú. Eszerint ez a két csillaváros kölcsönhatásban állhat, és közel 2,5 milliárd éve egymáshoz közel haladtak el. Hasonló randevú várható mintegy 2 milliárd év múlva is, amelynek eredménye szintén egy ütközés és azt követő összeolvadás lehet. A kölcsönhatással kapcsolatos animáció megtekintehő az alábbi oldalon.

Szimuláció a Triangulum-galaxis torzulásairól, miközben elhalad az Androméda-galaxis mellett (PAndAS)

A fenti eredmények kedveznek az ún. hierarchikus galaxisnövekedési modellnek, amely szerint a nagy csillagvárosok kisebbek bekebelezésével gyarapodnak. A jelenség nem csak a fentiekhez hasonló, a környezetüktől elkülöníthető csillagcsoportokat hoz létre. A heves kölcsönhatások nem mindig pusztítják el teljesen a kisebb csillagvárosokat - azok "töredékei", maradékai is a nagyobbak körül keringhetnek, laza fragmentumok formájában.

 

 

Szimuláció két galaxis ütközéséról (Tiziana Di Matteo (MPE/CMU), Volker Springel (MPE) & Lars Hernquist (Harvard))