Rejtélyes fehér folt a Merkúron: az első közeli kép

Az amerikai Messenger-űrszonda közép-európai idő szerint kedden este haladt el harmadik alkalommal a Merkúr mellett. A legnagyobb közelítés idején mindössze 228 kilométerre volt az égitest felszínétől. A randevú során új területeket térképezett, és néhány kiemelt célpontot részletesen is elemzett.

Csütörtök, közép-európai idő szerint 22.54

Újabb képeket közölt a NASA a Messenger-űrszondától. Az alábbi felvétel egy világos halóval övezett alakzatot mutat a Merkúron. A világos foltot Ronald Dantowitz csillagász fedezte fel, még a Földről végzett távcsöves megfigyelésekkel. A kérdéses terület a Messenger-űrszonda második Merkúr közelítése során sikerült megörökíteni, de ekkor látszólag a korong peremén mutatkozott - ezért nem sikerült részletesen tanulmányozni. Most készült az első jó felvétel a világos alakzatról, amelynek centrumában egy mélyedés található. Utóbbi képződmény szabálytalan formája alapján nem kráter, talán egy beomlott vulkáni kitörési központ. Az alakzat jellemzői emlékeztetnek a Caloris-medence peremvidékén, a második Merkúr közelítés alkalmával talált vulkáni közponra, amelyről korábban beszámoltunk.

Egy világos halóval övezett, vulkáni központhoz hasonló alakzat (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Az alábbi két felvétel ugyanazt a területet mutatja, de a jobb oldalinál kicsit laposabban süt a Nap a vidékre, ennek megfelelően elnyúltabbak a z árnyékok. A bal oldali képet a második, a jobb oldalit harmadik közelítés során rögzítették, utóbbi a legnagyobb közelítés előtt 75 perccel készült. A felvételen látható nagy kráter közepén egy hosszúkás, enyhén ívelődő tereplépcső látszik, amelyet feltehetőleg egy töréses szerkezet.

Esti árnyékok a Merkúron: ugyanaz a terület két eltérő alkalommal, lapos megvilágítási helyzetben fotózva (NASA, JHUPL, Carnagie)

Egy belső gyűrűt mutató becsapódásos medence, amelynek belsejét láva öntötte el, sima aljzatot hozva létre. A lapos megvilágítási helyzet miatt a képen az apró kiemelkedések (főleg a belső gyűrű jobb fele) is látványos, hosszú árnyékot vetnek a jobb oldalra.

Egy lávával feltöltött óriáskráter (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Az adatok elemzése rámutatott: a randevú során kisebb fedélzeti hiba jelentkezett az űrszondánál, amitől az biztonsági üzemmódba kapcsolt. Ennek megfelelően nem készült el az összes megfigyelés - azonban a Messenger a további üzemeléshez megfelelő állapotban van. A találkozó egyébként a terveknek megfelelően 2,7 kilométer/máspdperccel csökkentette a szonda sebességét, így az 2011-ben könnyebben állhat végleg a bolygó körüli pályájára.

Csütörtök, közép-európai idő szerint 8.03

A Messenger-űrszonda által készített új felvételek első elemzésekor egy nagyméretű, korábban ismeretlen becsapódásos medencét azonosítottak. Ez az alábbi felvételen látható, külső gyűrűje 260 kilométer átmérőjű. A belsejében mutatkozó második gyűrű megszokott alakzat az ekkora krátereknél, mélyedését pedig láva tölti ki.

Az új becsapódásos medence (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Felfedeztek egy beomlásos gödörsort tartalmazó krátert, szintén a korábban ismeretlen területekről. A becsapódásnyomban lévő gödrök feltehetőleg akkor keletkeztek, amikor a krátert kitöltő láva valamilyen módon oldalra eltávozott, illetve a hűlésével párhuzamosan zsugorodott, majd a terület beszakadt.

Egy beomlásos gödörsort tartalmazó kráter (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Az eddig feltérképezetlen oldal egy részét mutatja az alábbi kép, amelyet a Messenger-űrszonda 26 900 kilométer távolságból rögzített WAC detektorával.

A Merkúr eddig ismeretlen oldalának most megörökített része (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Szerda, közép-európai idő szerint 11.32

A mellékelt felvételt a Messenger-űrszonda a Merkúr felé haladva, a legnagyobb közelítés előtt 44 órával rögzítette NAC detektorával. A randevú során végzett megfigyelések, és azok fő paraméterei egy interaktív alkalmazás segítségével az alábbi oldalon tekinthetők meg.

A Merkúr a találkozó előtt, 540 ezer kilométer távolságból (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Az alábbi mozaik a közelítés során kiemelten vizsgált célpontokat mutatja. A bejelölt területeket az MAS detektor egyenként 30 másodpercen keresztül tanulmányozta, részletes spektrumot rögzítve róluk, miközben az MDIS kamera színes felvételeket készített ugyanezekről a vidékekről.

A közelítés során kiemelten vizsgált célpontok (NASA, JHUAPL, Carnagie)

Lent: a legbelső bolygó térképezésének eddigi áttekintése. A Mariner-10-űrszonda (zöld), a Messenger-űrszonda első (kék), második (bordó) és jelenlegi harmadik (sárga) közelítése során feltérképezett területek helyzete a bolygón.

Az űrszondák által eddig megörökített területek a Merkúron (NASA, JHUAPL, Carnagie)

 

 

A bolygótól távolodó szonda képsorai (NASA)

Szerda, közép-európai idő szerint 8.32

Az első adatok alapján sikeres volt a randevú, erre következtettek a szakemberek a Messenger rádiójeleiből, miután a szonda a Földről nézve kijött a bolygó mögül. Az űrszonda hazai idő szerint éjfél előtt öt perccel járt legközelebb a Merkúrhoz. A most készített felvételekkel körülbelül további 5%-át fedte le a bolygónak, jórészt az eddig ismeretlen területeken. A közelítés során a bolygó gravitációs tere enyhén lassított a Messenger mozgásán, ami közreműködik abban, hogy 2011-ben pályára állhasson körülötte.