Először találtak vízjeget egy kisbolygón

Sikerült vízjeget azonosítani egy kisbolygó felszínén, emellett szerves anyagot is kimutattak rajta. A felfedezés megerősíti az elgondolást, mely szerint az ősi Földbe csapódó aszteroidák is hozhattak vizet, valamint szerves anyagot bolygónkra, elősegítetve az élet keletkezését megelőző prebiotikus folyamatokat.

Az új eredmény alapján a kisbolygók is sok vizet szállíthattak az ősi Földre

Mostanában gyakoriak az űrkutatási hírek között a vízjéggel kapcsolatos témák. A legtöbb figyelmet jelenleg egy pénteki (október 9-i) esemény kapja: 13.35 után két amerikai űreszköz csapódik be a Holdba - a cél itt is annak tisztázása, valóban van-e vízjég az égitesten (az eseményekről egy másik összeállításunkban folyamatosan tudósítunk). Egy Puerto Ricóban zajló csillagászati konferencián közben érdekes, kisbolygókkal kapcsolatos híreket jelentettek be.

A Földre hullott meteoritok elemzése alapján már régóta sejtik a szakemberek, hogy a kisbolygók belsejében sok vízmolekula és szerves anyag, köztük különféle aminosavak vannak. Ezeket az összetevőket azonban nehéz a távolból felismerni: eddig nem sikerült őket egyértelműen azonosítani még az űrben, tehát a kisbolygók felszínén, mielőtt azok darabjai meteoritok formájában lehullhattak volna a Földre.

Humberto Campins (University of Central Florida, Orlando) és kollégái a 24 Themis kisbolygót vizsgálták a NASA IRTF jelű infravörös távcsövével a Hawaii-szigeteken lévő Mauna Kea Obszervatóriumból. Hét órán keresztül figyelték az objektumot, miközben az egy teljes tengely körüli fordulatának 84%-át megtette. Az ekkor rögzített színkép alapján sikerült megállapítani, hogy a kisbolygó felszínén vízjég található.

A fenti megfigyeléstől függetlenül, Andrew S. Rivkin (Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory, Laurel) és Joshua Emery (University of Tennessee, Knoxville) ugyanezzel a műszerrel, korábbi megfigyeléseik adataiból szintén kimutatták a vízjeget. A mérések alapján nemcsak vízjég, hanem néhány szerves anyag is van ott, például úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogéneket azonosítottak. Ezek a régóta keresett összetevők tehát a kisbolygók felszínén és így belsejében is jelen vannak.

A Themis kisbolygó a Naptól 3,3 csillagászati egységre (CSE) kering, azaz 3,3-szor messzebb mozog, mint a Föld. Ennek megfelelően viszonylag alacsony hőmérséklet uralkodik rajta, azonban felszíne nem annyira hideg, hogy a vízjég ott hosszú időskálán stabil legyen. Az anyag lassan szublimál el a felszínről, és valamilyen folyamat rendszeres utánpótlást biztosít neki. Az egyik lehetőség, hogy a 160 kilométer átmérőjű kisbolygó felszíne alatt vízjég van, és a becsapódások időnként a felszínre robbantják azt.

Mindezek alapján elképzelhető, hogy sok kisbolygó felszíne alatt rejtőzik jelentős mennyiségű vízjég. Ez egyrészt növeli az égitestek jelentőségét olyan szempontból, hogy a kérdéses anyagot a Földre és más bolygókra, valamint például a Holdra is szállíthatják becsapódásaikkal. A vízjég emellett aktívan szublimálhat egy kisbolygó felszínéről egy nagyobb becsapódás után, az üstökösökhöz hasonló átmeneti légkörrel, kómával borítva be az objektumot.

Végül pedig a Földhöz közel kerülő és becsapódásaikkal minket veszélyeztető égitestek ellenei védekezést is befolyásolja a vízjég. Ha egy ilyen kisbolygón mesterségesen robbantanak azért, hogy pályája megváltozzon, a robbanással a felszínre jutó friss vízjég szublimálni kezd. Az ekkor kiáramló molekulák a rakétahatás révén kis mértékben maguk is módosíthatják az égitest pályáját - bizonytalanná téve a mesterséges robbanás és pályaváltoztatás eredményét.

Biztonságos távolságban halad el az Apophis mellettünk

A fenti eredmények az American Astroniomical Society idei konferenciáján hangzottak el. Ugyanitt jelentették be az Apophis kisbolygó mozgásával kapcsolatos számítások új eredményeit. Ennek hátterében olyan felvételek állnak, amelyeken a kisbolygó látható, de amelyeket a korábbi elemzések során nem vették figyelembe.

A számítások alapján a kisbolygó 2036. április 13-án a korábbi várakozásoknak megfelelően közel fog elhaladni a Föld mellett. Az esetleges ütközésre az utolsó becslések alapján 1:45 000-hez volt az esély, amely az újabb adatok alapján 4:1 000 000-hoz körüli értékre változott. Ennek megfelelően tovább csökkent az esélye, hogy az égitest eltalálja bolygónkat.