Oxigéndús lehet az Europa óceánja

Akár a halakhoz hasonló fejlett életformáknak is elegendő oxigén lehet a Jupiter Europa nevű holdjának felszín alatti óceánjában. Az oxigén a jégpáncél tetején keletkezik, majd onnan millió évek alatt juthat különböző folyamatokkal az vízbe.

Az óceán fenekén lévő vulkáni hőforrások nyomai a jégpáncél tetején (NASA)

Nem csak a Marson kutatnak a szakemberek a Naprendszerben a Földön kívüli élet után. Az óriásbolygók jégholdjai is érdekes célpontok, ahol a felszín alatt folyékony vízóceánok húzódhatnak. A legizgalmasabb ilyen szempontból a Jupiter Europa nevű kísérője, amelynek asztrobiológiai jellemzőit nemrég részletesen áttekintettük.

Az égitesten az 5-20 kilométer vastag jégpáncél alatt a földi világtengernél elméletileg kétszer több vizet tartalmazó óceán húzódik. Ennek összetétele egyelőre közvetlenül nem vizsgálható, azonban durván mégis becsülhető, például a felszínt alkotó jég vizsgálata segítségével. A jégpáncélon olyan jelek azonosíthatók, amelyek alapján például a vízréteg alján vulkáni hőforrások lehetnek, és ezek főleg redukált anyagokat bocsátanak a vízbe.

Egy új eredmény szerint azonban oxigénből is sok lehet az óceánban. Richard Greenberg (University of Arizona) a jégpáncél és az óceán kapcsolatát vizsgálta. Modellje szerint a felszínt bombázó töltött részecskék és az elektromágneses sugárzás hatására a jégben helyenként a vízmolekulák lebomlásával oxigén keletkezik, amely a benne is maradhat - miközben a hidrogén elszökik a világűrbe.

A hold jégpáncéljának kora a rajta megfigyelt kráterek alapján nem több 50 millió évnél. A jeget részben a tektonikus erők tördelik, részben az óceán fenekén lévő vulkánok olvasztják. Ennek megfelelően lassan, globális skálán cserélődik a jégpáncél: olvad és újrafagy az anyaga, és időnként visszajut az óceánba. A beolvadt jég pedig a mélybe magával szállítja a benne korábban felhalmozódott oxigént is.

Az oxigén a fejlett életformák szempontjából érdekes, ugyanis hatékony energiaforrás. Bolygónkon is a légköri oxigén nagyobb arányú megjelenésével azonos időben gyorsult fel az élővilág fejlődése. Az Europa óceánja így elméletileg nem csak mikrobáknak, hanem például a földi sejtmagvas, sőt a többsejtű élőlényekhez hasonló szervezeteknek is megfelelő környezetet nyújthatna.

A modell alapján a folyamat keretében olyan gyorsan kerül oxigén az Europa vízbe, hogy oxigéntartalma elméletileg akár néhány millió év alatt elérhetné a földi óceánok átlagos értékét. Durva becslés alapján nagyságrendileg millió tonnányi átlagos földi hal is megélhetne a feltételezett oxigénmennyiségből - ha mindezt egyéb tényezők is lehetővé tennék.