Ritkább ruhacsere, lebegő ebéd: hétköznapok az űrállomáson

Óránként 28 ezer kilométeres sebesség, napfelkelte és napnyugta 45 percenként, mindig sötét égbolt, amelynek felét a Föld tölti ki. Ilyen ritmusban zajlik az élet a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, ahol állandóan halk zúgás hallatszik, emellett a szerkezet időnként ijesztően recseg is a hőtágulás miatt. Itt nem nagyon ajánlatos alsónadrágot mosni, nincs hideg üdítő, a hajvágáshoz az ollónál is fontosabb a porszívó, és aranyszabály, hogy semmit ne "rakj le" magad mellé, mert néhány másodperc múlva már úgyis máshol lesz.

A Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) speciális mikrogravitációs könyezete különböző tudományos és technológiai kísérletek végzése, valamint az emberes hold- és marsutazás előkészítése céljából létesült. Kiépítésében közvetlenül 14 állam vett részt, köztük az USA, Oroszország, Japán, Kanada és több európai állam. Az első modult 1998-ban szállították fel, és majd egy évtized kellett a közel teljes kiépítettség eléréséhez.

Az ISS - az egykori szovjet Mirhez hasonlóan - moduláris űrállomás, amely jelenleg 11 zárt légterű modult tartalmaz. 360 és 420 kilométer közötti magasságú pályán kering, 92 percenként megtéve egy teljes fordulatot. Jelenlegi állapotában 420 tonnás, 990 köbméter zárt belső légterű űreszköz, napelemtáblák nélkül 51 méter, napelemtáblákkal együtt pedig 109 méter az átmérője. Teljes építési költsége nagyságrendileg 100 milliárd amerikai dollár.

 

 

Először is nézzünk körül egy kicsit! Rövid séta az űrállomás labirintus jellegű, szűk folyosóin. Érdemes megfigyelni a falra rögzített szerszámokat, majd a folyosókon a négy falat végig beborító rekeszeket. Mindezek látványosan mutatják, hogy a legkisebb helyet ki kell használni a fedélzten

Ébresztő, reggeli!

Az űrhajósokat reggelente a földi irányítók ébresztik, valamilyen halk zenével. Az űrállomás fedélzetén pontos órarend szerint zajlik az élet: napközben órára vagy még részletesebben lebontott munkaterv, kötelező pihenőidő, valamint rendszeres sportolás jellemző. Kiemelten fontos az egészség megőrzése - nem csak humánus célból, de az űrhajósok munkaideje a legdrágább a Földön, ezért mindig teherbíró és friss asztronautákra van szükség. A nap ezért reggeli tornával indul, amelyet később még egy testedzési program követ.

Az űrhajósok napi háromszori étkezést kapnak, amelyek során legalább 2800 kcal-t kell fogyasztaniuk. Evés közben többnyire lekötözik magukat, de az sem ritka, hogy lebegve táplálkoznak, és egy-egy falatot röptében kapnak el.

Terített asztal a Nemzetközi Űrállomáson: narancslé (balra), zöldséges sült hús (lent), lasagna (jobbra) és kenyér (fent)

Az élelmiszerek nagyobb része fagyasztott és száraz, a földinél ízekben kevésbé gazdag koszt. Főleg a friss és nyers zöldség, valamint gyümölcs zamatát hiányolják a bolygó körüli pályán. Természetesen vannak extra alkalmak, főleg ünnepek idején, illetve az új legénység érkezése alkalmával, amikor friss és változatos az étel. Tovább csökkenti a komfortérzetet, hogy nincsenek hideg üdítők, szobahőmérsékleten vagy melegen kell fogyasztani az italokat.

A menü nyolcnapos ciklusok szerint ismétlődik, közel a fele amerikai, a fele pedig orosz konyhának megfelelően készül. Meglepetés ritkán éri az űrhajósokat, mivel az ételeket már a földi felkészülés során kipróbálják - és eszerint pakolják be a start előtt. A legtöbb élelmiszer szárított állapotban kerül a fedélzetre, amelyhez ott adnak nedvességet - ha szükséges. Az ételek gyorsan és könnyen elkészíthetők: egy négyszemélyes menü például mindössze öt perc alatt kész a hideg ételeknél, a melegítés viszont 20-30 percig tart.

Vitaminokat hasonlóan fogyasztanak, mint a Földön, a legfontosabb különbség a nyomelemek között a vasnál van, amiből direkt kevesebbet vesznek magukhoz az asztronauták. A súlytalanságban ugyanis csökken a vörösvértestek száma, amelyekben az elfogyasztott vas megkötődne - ezek hiányában a vas a szervezetben máshol halmozódhat fel, ami problémákat is okozhatna.

Fontos ellátmány: víz és levegő

A modulok belső, zárt légterében földfelszíni összetételű és nyomású levegő van. A nitrogént tartályokban szállítják fel, míg az oxigént a Zvezda, az Elektron és a Destiny modulban lévő szerkezetek állítják elő vízből, elektrolízissel. A kilélegzett szén-dioxidot egy amerikai és egy orosz rendszer köti meg. Mindezekkel hat személy folyamatos, teljes körű ellátása lehetséges.

A vizet sokáig kizárólag a tartályokban felszállított mennyiség biztosította, de a nemrég üzembe állított víztisztító révén recirkulált ivóvizet is előállítanak. Az Endavour űrrepülőgép fedélzetén feljuttatott, hűtőszekrény térfogatú berendezés az összes emberi eredetű folyadékot újrafelhasználva ivóvizet állít elő.

 

 

Súlytalanságban, pontosabban mikrogravitációban sok hétköznapi, jól ismert jelenség másként zajlik (NASA)

A Destiny modulban elhelyezett egység naponta közel 92 liter recirkulált vizet állít elő - ez maximum hét asztronauta vízigényét képes kielégíteni. A rendszer a betáplált teljes mennyiségnek 93%-ával megegyező tiszta vizet képes leadni. Üzemelése az űrrepülőgépekkel, illetve űrhajókkal feljuttatandó vízmennyiséget közel 65%-kal csökkentette. A recirkulált víz első hallásra nem tűnik túl szimpatikusnak - azonban a valóságban tisztább annál, mint amit sokan a Föld felszínén vezetékes ivóvízként fogyasztanak.

Mikrogravitáció (mikro-G környezet): olyan környezet, ahol adott körülmények esetén a nehézségi gyorsulás értéke nullához nagyon közeli, illetve eltérése attól alig mérhető. Mikrogravitációs környezet van a Föld körül keringő, illetve még távolabb járó űreszközökön, ha azok éppen nem gyorsulnak vagy lassulnak - de mikrogravitációs környezet jellemző szabadesés közben is, ha nincs számottevő légellenállás. Ezek a viszonyok speciális igényeket támasztanak a legegyszerűbb feladat elvégzésével, illetve berendezéssel szemben is - ezért is érdekes a Nemzetközi Űrállomás.