Új kép készült az egyik legnagyobb csillagról

Kétszáz napátmérőjű áramlási cellákban bugyog a Betelgeuse csillag felszíne a legújabb felvételek alapján. Az óriási égitesten minden korábbinál biztosabban sikerült a gigantikus buborékokat kimutatni.

Az Orion csillagkép, balra fent a sárgás Betelgeuse

Az éjjeli égen ragyogó csillagok a legnagyobb távcsövekben is pontszerűnek mutatkoznak, mivel látszó méretük igen kicsi. Mindössze néhány, felfúvódott és viszonylag közeli óriáscsillag esetében sikerült azok korongját speciális módszerekkel felbontani, esetleg felszínükön néhány részletet megörökíteni.

Az egyik ilyen kedvelt célpont a Betelgeuse, amelynek felszíne a Jupiter pályájánál lenne, ha Nap helyére raknánk. A vörös szuperóriás csillag közel 500 fényévre van tőlünk, tömege 18-szorosa, energiakibocsátása pedig 100 ezerszerese csillagunknak. Elképzelhető, hogy az égitest idővel szupernóvaként fog fellángolni. Téli éjszakákon egyébként könnyen megfigyelhető szabad szemmel, mint az Orion csillagkép bal felső sarkát alkotó sárgás égitest.

Az elmúlt években több alkalommal is megörökítettek már rajta néhány elmosódott felszíni részletet, ezúttal azonban minden korábbinál jobb és részletdúsabb képet rögzítettek. Xavier Haubois és kollégái az IOTA nevű távcsőrendszerrel tanulmányozták az égitestet. A több teleszkópból álló úgynevezett interferométerben az egyes távcsövek képeit egyesítik, és ezzel közel akkora átmérőjű teleszkóp felbontását érik el, mint a két egymástól legmesszebb lévő távcső távolsága.

A megfigyelések keretében sok érdekes adatot állapítottak meg a Betelgeuséről: pontosították az átmérőjét, felszíni hőmérséklete pedig 3600 kelvinnek adódott. A csillag külső rétegeiben szilikátszemcsék lebeghetnek. Sikerült két hatalmas, világos foltot azonosítani rajta, amelyek területéről származik a csillag megfigyelhető energiakibocsátásának 4-8%-a. A nagyobbik alakzat mérete majdnem negyede a csillag átmérőjének - azaz közel 200-szor nagyobb a Napunknál.

A Betelgeuse felszíne (Xavier Haubois et al., Observatoire de Paris)

A feltételezések szerint a két hatalmas alakzat gigászi áramlási cella, amelynek belsejében forró anyag emelkedik fel, peremén pedig lehűlve a mélybe süllyed. Az óriási foltok látványa közelből figyelve rendkívüli lehet - jelenleg a fenti kép a legjobb felvétel az égitestről.

Ma 400 éve fedezte fel Galilei a Jupiter-holdakat, Polaris Csillagvizsgáló, Budapest

Négyszáz évvel ezelőtt, 1610. január 7-én fedezte fel Galileo Galilei a Jupiter holdjait. A nevezetes évfordulón 17 órától távcsöves bemutatóval és előadásokkal várják az érdeklődőket.

Ha van évforduló, amit érdemes megünnepelni, akkor ezt a január 7-ét mindenképp érdemes, hiszen ez volt az a nap, amikor Galilei először észlelte a Jupiter kísérőit, ami később igencsak sok muníciót adott neki a kopernikuszi világkép melletti harcban. 2010. január 7-én este nem csak egy új világ négyszáz évvel ezelőtti felfedezésére emlékeznek a Polaris Csillagvizsgálóban, hanem bemutatják a Jupiternek és holdrendszerének űrszondás felfedezését is.

Program:
17:00-tól  derült idő esetén élő távcsöves bemutatás és előadások
17:30 Galilei távcsöves felfedezései (Bartha Lajos)
18:00 A Jupiter felfedezése űrszondákkal (Horvai Ferenc)
18:30 Az élet lehetősége és keresése a legkisebb Galilei-holdon (Kereszturi Ákos).