Lábnyomokat fotóztak a Holdon

A holdkomp, a kihelyezett műszerek és az összemosódó lábnyomok is látszanak a Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda által készített új felvételeken. Ilyen képalkotási teljesítmény valóban segít majd a leendő holdbázis helyének kijelölésében.

Az LRO-űrszonda fantáziarajza (NASA)

Minden korábbinál részletesebb átfogó felvételeket hoztak nyilvánosságra a Hold felszínéről, főleg a korábbi emberes expedíciók területeiről. A képeken nemcsak a Holdon maradt berendezések azonosíthatók, de jól követhetők az űrhajósok által bejárt útvonalak, még összemosódó lábnyomaik is felismerhetők.

A Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda (LRO) 2009 júniusa óta kering a Hold körül. A vele együtt startolt LCROSS-rendszer két egysége a déli sarkvidéken lévő Cabeus-kráterben a felszínbe csapódott, és a kirobbant felhőben H₂O molekulák nyomát azonosították. Az esemény révén bebizonyosodott, hogy vízjég van égi kísérőnk sötét sarkvidéki krátereiben.

Az LRO azóta is aktívan tanulmányozza a Holdat, és minden korábbinál részletesebb felvételeket közvetít róla. Az űreszköz jelenleg közel 50 kilométer magas poláris pályán kering, és minden fordulat alkalmával elhalad az északi és a déli sarkvidék felett. Az alábbiakban néhány olyan felvételt mutatunk be, amelyeken a korábbi emberes expedíciók helyszínei láthatók.

Az alábbi felvételen az Apollo-11 landolási területe figyelhető meg a magasból, ahol az első emberes expedíció 1969. július 20-án leszállt. A kép közepétől kissé balra lévő világos folt a holdkomp, pontosabban annak a visszatérés után a felszínen maradt alsó része. A szerkezet négy lábából három még éppen kivehető a felvételen, a környéken húzódó sötétebb sávok pedig az asztronauták lábnyomait jelzik. A holdkomptól jobbra Armstrong lépései haladnak a Little West nevű kráterig.

Az Apollo-11 leszállóhelye a magasból. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, GSFC, ASU)

Az előző kép által megörökített terület a felszínről (Armstrong felvétele). Az űrhajós árnyéka balra lent látható, miközben a Little West névre keresztelt kráter pereménél áll (NASA)

Újabb felszíni kép, ezúttal a holdkompnak háttal állva. Az előtérben a Little West kráter figyelhető meg (NASA)

Miért látszanak a lábnyomok?

Az asztronauták gyaloglásuk során felverték a holdport, és a felszín alatt néhány milliméterrel lévő réteget juttatták legfelülre. Utóbbi színe kissé eltér a felette lévő anyagétól, mivel a kozmikus erózió (mikroszkópikus becsapódások, a napszél töltött részecskéi és az UV-sugárzás okozta kémiai átalakulások, valamint a közeli nagyobb becsapódások szétterítette finom por) miatt lassan változik a felszín - ezt bolygatták meg a holdutazók.

Az emberes expedíciók közel négy évtizede történtek, hogyan lehetséges, hogy a lábnyomok ma is kivehetők a magasból? Ennek oka, hogy bár a Holdon létezik a fent leírt felszínátalakulás, ez rendkívül lassú folyamat. Földünkön megszoktuk, hogy a felszín folyamatosan változik. A Holdnak azonban gyakorlatilag nincs légköre, így felszíne rendkívül lassan módosul. A távcsővel látható kráterek közül például számos alakzat egymilliárd évnél is idősebb. Bár a kozmikus erózió enyhén módosítja a felszínt, ez a hatás egy emberélet alatt is alig érzékelhető - így a lábnyomok még több ezer éven keresztül változatlanok maradnak majd a felszínen.

A következő küldetés, az Apollo-12 expedíció a korábban leszállt Surveyor-3-űrszonda mellett landolt. Az űreszköz kameráját visszahozták bolygónkra, amelynek belső műanyag burkolatából életképes baktériumokat tenyésztettek ki. Az alábbi felvétel közepétől balra látható a holdkomp, jobbra lent a sötét folt pedig a Surveyor-űrszonda leszállásakor tisztára söpört vidék. A legtöbb lábnyom azonban nem ide, hanem a balra fent látható ALSEP holdfelszíni tudományos műszercsomaghoz vezet, amelyet kísérőnk felszínén hagytak további mérések végzésére.

Az Apollo-12 expedíció holdkompja (középen), a meglátogatott Surveyor-3 fékezésének sötét nyoma (jobbra lent) és a felszínre kihelyezett ALSEP egység (balra fent) (NASA, GSFC, ASU)

Pete Conrad az Apollo-12 expedíció keretében meglátogatta a Surveyor-3-űrszondát (NASA)

Az LRO-űrszonda egyik fő feladata, hogy a tervezett emberes holdbázisnak idális területeket részletesen tanulmányozhassák a segítségével. A fenti képek alapján alapján egyértelmű, hogy az emberes munkavégzés által elérhető helyszínek részletesen vizsgálhatók.

 

 

Az új emberes holdprogram (NASA)