Aktív vulkánok lehetnek a Vénuszon

Koronák, novák és arachnoidok - három érdekes típus a Vénusz egzotikus felszínformái közül. Az új megfigyelések rámutattak: nem minden érdekes alakzat halott a bolygón, két és félmillió éve is zajlott vulkánkitörés rajta - és akár napjainkban is történhet ilyesmi.

A Vénusz felszíne

A szilárd felszínű égitesteken látható alakzatok többsége általános a Naprendszerben: kráterek például ugyanúgy találhatók az apró kisbolygókon, mint Földünkön. Vulkánokat, lávafolyásokat, töréses alakzatokat szintén sokfelé találunk. Létezik azonban néhány olyan alakzat is, amely az adott égitest sajátja, és unikumnak számít. Az alábbiakban néhány ilyet tekintünk át a Vénusz esetében, összekapcsolva az aktív vulkánok friss azonosításával.

Parabolacsóvás kráterek

A parabolacsóvás kráterekhez hasonlók a Titanon és a Földön is megfigyelhetők, de messze nem olyan látványos formában, mint a Vénuszon. Centrumukban egy "átlagos" kráter található, amely körül egy elnyúlt, parabola alakban a felszíni anyag eltér a távolabbi vidéktől. Ebben az esetben tehát a felszín megjelenése a krátertől messzebb is átalakult.

A 11 kilométernél is nagyobb kráterek körül a Vénuszon radarsötét (azaz rossz radarvisszaverő képességű) vagy radarfényes (azaz erős radarvisszaverő képességű) parabola alakzat mutatkozik. A kráterek keletkezése során valamilyen folyamat megváltoztatja a felszín érdességét a parabola területén: ez lehet a becsapódás előtt a légköri robbanás, amely finom porrá zúzza a felszíni réteget, de még valószínűbb, hogy a becsapódás által kidobott poranyagot a szél elszállítja, és fokozatosan lerakja, szélirányba nyíló parabolát alkotva a kráter körül, több száz kilométer hosszan.

A 30 kilométeres Adivar kráter, és a körülötte látható parabola részlete (NASA)

Novák és arachnoidok

A nova alakzatok sugárirányú törésekből állnak, amelyeket feltehetőleg a felszín közelébe nyomult magmatömeg hoz létre. Idővel vulkáni aktivitás indulhat a térségben, és "megszokott" vulkáni alakzatok keletkezhetnek.

Egy nova alakzat 250 kilométeres részlete (NASA)

Pókhálóhoz hasonlító kinézetük után kapták nevüket az arachnoidok a Vénuszon. Eredetük pontosan nem ismert, valamilyen vulkanikus vagy tektonikus formának tekintik őket, amelyeknél a kőzetburokban fellépő erőktől koncentrikus repedések keletkeztek a felszínen.

Egy közel 200 kilométeres arachnoid a Vénuszon (NASA)

Koronák

A Vénusz leginkább egzotikus alakzatai a gyűrű alakú koronák, amelyek vulkanikus és tektonikus hatás együttesétől keletkezhettek. Gyűrű alakú, kiemelkedő peremük körül mély árok fut körbe, az egész forma közepén pedig vulkánok és lávafolyások vannak. Általában 200-400 kilométer átmérőjűek, de az Artemis-korona például 2600 kilométeres.

Lehetséges, hogy egy hatalmas vulkáni kiemelkedésként kezdték életüket, amely a mélyben lévő magmakamra kiürülésekor megsüllyedt, és egy peremi deformált gyűrű (kiemelkedés és árok) maradt vissza az esemény után. De az is elképzelhető, hogy a földi lemeztektonikához hasonló folyamat játszódik le bennük kicsiben: a gyűrű közepén kőzetburok képződik, amely kifelé mozog, majd ott alábukik, a földi szubdukciós (alábukásos) árkokhoz hasonló formát létrehozva.

A 200 kilométeres Aine korona (balra) a Vénuszon (NASA)