Fél évszázada keressük a Földön kívüli intelligenciát

A feltételezett Földön kívüli intelligenciák üzenetei folyamatosan érkezhetnek a világűrből bolygónk felé, ám az üzenetek jellegét, irányát és egyéb paramétereit nem ismerjük, ezért nehéz őket azonosítani. Bár az 50 éve zajló keresés egyelőre nem járt sikerrel, napjaink asztrobiológiai kutatásai alapján a földi élet nem lehet egyedüli a Világegyetemben, így nem alaptalan a Földön kívüli intelligencia keresése sem. Almár Iván űrkutatót, a nemzetközi SETI bizottság tagját kérdeztük.

Almár Iván

Ötven éve, 1960. április 8-án indult az első program, amelynek keretében a Naprendszeren kívüli intelligens lények nyomát kezdte keresni az emberiség. Ötven év telt el azóta, hogy Frank Drake vezetésével az első rádiótávcsövet egy közeli csillag felé irányították, hogy annak feltételezett bolygójáról érkező értelmes jelekre vadásszanak. A brit Green Bank Rádiócsillagászati Obszervatóriumban indult OZMA program (lásd keretes írásunkat) óta sokat változott a világ. Kiderült, hogy a bolygók, a víz, a szerves anyag és talán maga az élet sem ritka a Világegyetemben. Az évforduló kapcsán dr. Almár Iván űrkutatót, a nemzetközi SETI bizottság tagját kérdeztük.

[origo]: Miért fontos emlékeznünk az 50 évvel ezelőtti eseményre?
Almár Iván: Erre a programot kitaláló és elindító Frank Drake-nek van jó válasza: ha ugyanis valaha sikerül Földön kívüli intelligenciát találni, akkor ez a dátum a felfedezéshez vezető út konkrét kezdőpontja lesz. Ha pedig nem találunk ilyet, idővel elfelejti majd az emberiség. Ez tehát nem olyan évforduló, mint mondjuk a megemlékezés Gagarin repülésére - itt majd az utókor dönti el, fogunk-e ünnepelni.

Mennyire volt úttörő Drake próbálkozása?
Teljesen úttörő volt. Minden korábbi kísérlet csak a Naprendszeren belül keresett. Csak az 1950-es években merült fel a távolabbi keresés lehetősége, részben a híradástechnika és a rádiókommunikáció fejlődése révén. Konkrét számítások készültek arról, hogy az akkori technikával milyen messziről lehetne észrevenni egy hozzánk hasonló rádiójeleket sugárzó civilizációt. Ezt akkor nagyjából 10 fényéves távolságnak tekintették - így eszerint választották ki közeli, Napunkhoz hasonló csillagokat első célpontként.

A 25 méteres rádiótávcső, amellyel Drake az első keresést végezte (NRAO, NSF)

OZMA: a Frank Drake által indított, a Földön kívüli intelligenciák felfedezésére irányuló első program, amely nevét az Óz a nagy varázsló című mese Óz Hercegnőjéről kapta. A keresést a green banki obszervatórium 25 méteres rádiótávcsövével végezték. A munka négy hónapon keresztül zajlott az 1,42 gigahertzes frekvencián, összesen közel 150 órás időtartamot lefedve.

Másoknak is eszébe jutott az, ami Frank Drake-nek?
A világháború után a szovjeteknél is fejlett volt a nagy távolságú távközlési kapcsolat a messzi űrszondáikkal, ezért később ők is próbálkoztak ilyen programokkal. Ekkor elsősorban rádiócsillagászok foglalkoztak a kérdéskörrel. Ám Drake indította az első programot - ugyanakkor szinte vele egy időben, ugyancsak Amerikában, Philip Morrison elméleti oldalról ért el eredményeket. Guiseppe Cocconival együtt a Nature folyóiratban 1959 szeptemberében publikáltak egy fontos javaslatot, néhány hónappal a Drake-féle keresés megindulása előtt. Ebben számítások segítségével arra mutattak rá, hogy milyen módon lenne érdemes idegen technikai civilizációk jelei után kutatni a mikrohullámú tartományban.

Drake munkája, valamint Cocconi  és Morrison kutatásai egymástól teljesen függetlenül folytak. Drake 1959 elején már dolgozott a műszer megépítésén, amikor még nem is tudott a készülő cikkről. A helyzet érdekessége, hogy Drake és Morrison is egyidőben tartozott a  Cornell Egyetemhez - akár ismerhették is volna egymást, de úgy alakult, hogy nem találkoztak.

SETI - Search for Extraterrestrial Intelligence, Földön kívüli intelligencia keresése. A SETI a Földön kívüli értelmes lények keresésére irányuló programok gyűjtőneve. Ezek keretében az égbolt minél több pontjáról érkező sugárzást különböző hullámhosszakon egyidejűleg vizsgálják, lehetőleg minél hosszabb időn keresztül. A sugárzásban olyan jellegzetességeket próbálnak felfedezni, amelyeket  természetes folyamatok nem hoznak létre. Forrás: tudasbazis.csillagaszat.hu

Furcsa volt-e Drake újszerű programja akkori ismereteinkhez képest?
Drake munkahelyének, az ekkor alakult Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriumnak Otto Struve, neves csillagász volt az igazgatója, akinek tetszett Drake ötlete. Akkoriban, tehát a XX. század közepén az általános vélemény az volt, hogy a Föld és a bolygók is egyediek a Világegyetemben. A Jeans-féle volt az elfogadott elmélet a Naprendszer keletkezéséről, amely szerint a Naphoz egykor egy csillag annyira közel haladt el, hogy a kettejük között fellépett gravitációs kölcsönhatás anyagot szakított ki csillagunkból. Az utóbbiból álltak össze a bolygók - a bolygók keletkezése tehát egyedi a Világegyetemben, és ennek megfelelően minden bizonnyal az élet is ritkaság.

Ezzel azonban nem mindenki értett egyet, köztük Otto Struve sem. Ha ugyanis a csillagokat színképtípusuk és tengelyforgási sebességük szerint vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a nagy tömegűek gyorsan, a kisebb tömegűek pedig lassabban forognak. Ebből arra következtetett, hogy ezeknél az égitesteknél valamilyen folyamat elvitte a perdület egy részét - ez pedig könnyen lehet a bolygók keletkezése. Struve ezért úgy gondolta, hogy a bolygók nem ritkák a Világegyetemben, ennek megfelelően a Földön kívüli intelligencia keresése sem reménytelen.

Mekkora befektetés volt a Drake-féle program elindítása?
Nem igényelt komoly ráfordítást. Az épülő rádiótávcsőnél mindössze kétezer dolláros többletköltséget jelentett, a műszerek nagyobb részét egyébként is el akarták készíteni. Drake azért választotta a kutatásaihoz a 21 centiméteres rádióhullámok hullámhosszát, mivel az a hidrogénnek egy kitüntetett vonala, ezért a csillagászok a csillagközi felhők vizsgálatakor egyébként is gyakran használják.

Érdekes egybeesés, hogy Coccone és Morrison a fent említett Nature cikkükben szintén ezt a hullámhosszat javasolták. Az ő indokuk az volt, hogy mivel a hidrogén a leggyakoribb elem a Világegyetemben, egy logikusan gondolkozó civilizáció választása valószínűleg szintén erre a hullámhosszra esne, ha társakat akarnak keresni.

Hogyan vélekedett a szakma Drake kutatóprogramjáról?
Mivel nem kívánt nagy anyagi ráfordítást, nem ellenezték, pedig a vélemények megoszlottak. A nagyközönség rajongott érte, és ma is érdeklődik a Földön kívüli civilizációk keresése iránt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Frank Drake igen jól képzett, józan és tárgyilagos kutató, aki mindig két lábbal áll a Földön.

Azonban a kutatási pénzekről a döntéshozók, főleg politikusok véleménye nem mindig volt kedvező. A NASA 1992-ben, 500 évvel azután, hogy Colombus felfedezte Amerikát, nagy SETI programot indított több rádiótávcsővel és új adatelemző eszközökkel. A kezdés után egy évvel azonban megszüntették a támogatást: egy Proxmire nevű szenátor ugyanis pénzkidobásnak nevezte az egészet, hiszen szerinte a Földön kívülieket nem kell kutatni, mivel itt vannak bolygónkon, amint az a sajtó egyes népszerű kiadványaiban gyakran olvasható... Végül sikerült néhány nagyobb cégtől támogatást szerezni, és a program szerényebb formában, de folytatódott az újonnan alakult SETI Intézet keretében.

Az első kutatások során csak a közeli tau Ceti és epszilon Eridani csillagokat vizsgálták. Mennyiben változott azóta a helyzet?
A kutatás természetesen kibővült sok más égitest felé, de az alapötlet nem sokat változott. Ma már például a Serendip nevű program keretében az egyéb, a SETI kutatásoktól független rádiómegfigyelések során nyert adatokat is felhasználják értelmes jelek keresésére. Napjainkban is elsősorban a Naphoz hasonló csillagokat elemzik, de a kisebb tömegű csillagokat is egyre érdekesebbnek tartják ilyen szempontból.

Az eddigi legnagyobb, összefüggő rádiótávcső: a 305 méteres areciboi teleszkóp

Voltak-e már olyan jelek, amelyek értelmes civilizációtól származtak?
Eddig ilyet egyértelműen nem sikerült kimutatni - ugyanakkor sok az érdekes megfigyelés. Már Drake programjának megindításakor, a legelső napon az epszilon Eridaninál szinte azonnal érdekes, pulzáló jeleket találtak. A műszert elfordították, ekkor a jel megszűnt, majd ismét a csillag felé tekintettek, de nem jelentkezett újra. Később felállítottak egy kisebb teljesítményű, és nem a célpont felé néző távcsövet, mint kontroll műszert, a földi zavarok kiszűrésére.

A kérdéses jelet később ismét sikerült venniük, de arra a kisebb antenna is képes volt - és hamarosan kiderült, hogy a jel földi repülőgéptől származott. Ehhez hasonló kontrollméréseket azóta is mindig végeznek.

Eddig tehát nem jártak pozitív eredménnyel a kutatások. Tekinthető mindez kudarcnak?
Nincs olyan megfigyelés vagy logikus okfejtés, amely kizárná, hogy léteznek Földön kívüli civilizációk. Mai ismereteink és logikus érvelések alapján az élet nem korlátozódhat a Földre. Drake fogalmazta meg egyszer, hogy a SETI kutatás nem kifejezetten science, azaz tudomány a klasszikus értelemben, hanem inkább exploration, azaz felderítés. Olyan, mint egy kutatóút egy ismeretlen szigeten: a felderítő nem fordul vissza egy-két nap után csak azért, mert addig nem talált semmit. Olyan sok paraméter van a lehetséges üzenetek eltérő jellege miatt, hogy eddig a lehetőségeknek csak egy kis szeletét vizsgálták át.