Atombombával a kisbolygók ellen

Mit tehetnénk, ha egy nagy kisbolygó tartana a Föld felé? Amikor kevés időnk van a védekezésre, a szakértők egy része szerint drasztikus megoldás kell: atombombával megváltoztatni az égitest mozgását. Korábban felmerült, hogy ha ekkor széttörik az objektum, még rosszabb lesz a helyzet - egy új modell alapján azonban ez nem minden esetben szükségszerű.

Fantáziarajz egy nagy becsapódásról

"Robbantunk a kisbolygón!" - hallható, látható a katasztrófafilmekben, és a főhős egy nagy bombával megsemmisíti a Föld felé száguldó égitestet. Bár napjainkban több ezer ilyen veszélyes objektumot ismerünk, eddig egy olyat sem fedeztek fel, amely az előrejelzések alapján előbb-utóbb összeütközne velünk. A statisztikák alapján azonban mindez csak idő kérdése. Ha pedig egyszer egy felénk tartó kisbolygóra akadunk, védekezni kell. Ennek módjára számos ötlet van. Egy új számítás alapján a leginkább drasztikus megoldás, egy atombomba bevetése sem indokolatlan.

Minél több idő áll rendelkezésre egy veszélyes égitest felfedezésétől a várható becsapódásig, annál finomabb és kisebb lehet a megelőző beavatkozás. Elegendő lehet kis mértékben megváltoztatni az égitest pályáját, így az sok évvel később már elkerülheti bolygónkat. Ilyen módszer lehet például egy hajtómű vagy napvitorla felszerelése a kisbolygóra, mely lassan, fokozatosan módosíthatja az égitest útvonalát.

Olyan helyzet is elképzelhető azonban, amikor már csak néhány hónap vagy egy-két év marad egy nagy objektum becsapódásáig. Ez esetben a megoldás egy robbantás lehet, ami megváltoztatja az égitest mozgását. Egy nagy méretű és tömegű objektumnál erre egy nukleáris bomba az ideális.

A számítások alapján egy Föld felé tartó, kilométeres kisbolygónál 10-20 éves időelőny esetén még nem szükséges atombomba, hanem hagyományos, kémiai robbanóanyag is megfelelő - utóbbi hatékonysága a nukleáris robbantásnál közel 3 milliószor kisebb.

Az atombomba azonban a korábbi modellek szerint igen veszélyes opció - hiszen könnyen szétrobbanhat az eltérítendő objektum. Ekkor már egy nagyobb helyett sok apró töredékkel kell törődni. Például egy 1 kilométer átmérőjű égitestből több 300-500 méteres töredék is keletkezhet - ezek becsapódása pedig még mindig óriási károkat okozna. 

Fantáziarajz egy békés kisbolygóeltérítő módszerről: űreszközzel változtatnák meg az égitest haladási irányát, miközben "elvontatnák" korábbi útvonaláról

Egy új számítás alapján azonban mégsem veszélyes annyira minden esetben egy ilyen művelet, mint azt korábban gondolták. David Dearborn (Lawrence Livermore National Laboratory, Kalifornia) a bombák robbanásakor felszabaduló energia és a kisbolygók kölcsönhatását vizsgálva próbált egzakt eredményre jutni, miként viselkedhet valójában egy ilyen égitest a beavatkozás nyomán.

A szimuláció keretében sok eltérő méretű objektum esetét vizsgálta, közöttük egy közel 270 méteres kisbolygót is, amely nagyságát tekintve megegyezik az Apophis aszteroidával - utóbbi becsapódási veszélyét már sokat elemezték. Ha mindössze két hetünk van az ütközést megelőzően, a becsapódás előtt 15 nappal a kisbolygón felrobbantott 300 kilotonnás atombombától (amely Hirosimára ledobottnál 20-szor energikusabb) az objektum megfelelő mértékben eltérül, és ha keletkeznek is belőle törmelékek, azoknak csak közel 3 százaléka találja el bolygónkat. Még messzebb és korábban végrehajtott robbantásnál a törmelék okozta veszély még kisebb.

Ennek megfelelően, ha csak néhány héttel a becsapódás előtt tudunk beavatkozni, bár nagyot kell robbantani az égitest eltérítéséhez, a helyzet mégsem olyan borús, mint régebben feltételezték - és az esetleges töredékekkel csekély az ütközés esélye. Azonban a kutató arra is rámutatott, mindez csak akkor áll, ha az égitest viszonylag laza, úgynevezett kozmikus kőrakás szerkezetű - tehát különálló darabokból tapad össze, mint azt sok kisbolygónál feltételezik. Ha az égitest erős, kemény, és olyan szilárd és összefüggő kőzetből áll, mint például a földi gránit, akkor veszélyesen nagy töredékek maradhatnak vissza.

A gyakorlatban nagyon pontosan kell ismerni egy kisbolygó pályáját egy ilyen beavatkozás előtt, ugyanis kis eséllyel, de előfordulhat, hogy a robbanás hatása állíthatja pontosan a Földet keresztező pályára. Ezért első lépésként pontos megfigyelések szükségesek, nagy időelőny esetén egy űrszondát is érdemes az objektumhoz küldeni, amelynek rádiójelei segítenek a test mozgásának elemzésében, valamint adatai a kisbolygó belső szerkezetére is utalhatnak. Emellett annak ellenére, hogy sok nukleáris bomba van bolygónkon, nem biztos, hogy ezek további fejlesztés nélkül használhatóak a világűrben uralkodó erős sugárzások és extrém alacsony hőmérséklet közepette. Esetleges fejlesztésük azonban teszteléssel is járna - ami igen érzékeny politikai kérdéseket vet fel.

A becsapódásaikkal veszélyt jelentő kisbolygókról Sárneczky Krisztiánt, a Magyar Csillagászati Egyesület titkárát, közel hétszáz kisbolygó felfedezőjét kérdeztük.

[origo]: Hány veszélyes, földközeli helyzetű kisbolygót ismernek jelenleg, illetve hány lehet ezek közül körülbelül 1 kilométernél nagyobb?
S.K.: Jelenleg 7047 földközeli (szerk.: 45 000 kilométernél közelebbi) kisbolygót ismerünk, melyek közül 700-800 átmérője érheti el az 1 kilométert. Manapság azonban már nem az 1 kilométeres átmérőt tekintik a becsapódások szempontjából kritikus határvonalnak, inkább a 300 méterest, és az is fontos, hogy a kisbolygó 7,5 millió kilométernél közelebb kerülhessen bolygónkhoz. Jelenleg 1131 ilyen égitestet ismerünk, de a teljes számuk elérheti a tízezret.

Meg lehet becsülni, közel hány kilométeres vagy nagyobb objektum lehet még felfedezetlenül a térségben?
Az 1 kilométernél nagyobbak 90%-át már megtalálták, a 300 méteres átmérőt meghaladókból viszont akár 40-50 ezer is felfedezésre várhat. A mostani évtized ezek megkeresésével fog telni, aminek érdekében több 2 méter körüli távcsövet is üzembe állítanak, a 2020-as években pedig 4-8 méteres távcsövek is bekapcsolódnak a keresésbe.

Napjainkban körülbelül milyen gyakran fedeznek fel földközeli kisbolygót?
Amikor a Hold fénye nem zavarja a megfigyeléseket, akár 5-6 új földközeli kisbolygót is felfedeznek egyetlen éjszaka. Májusban például 70 ilyen típusú égitestet találtak, pedig a földközeli kisbolygókat kereső obszervatóriumok döntő többségének otthont adó északi féltekén ilyenkor rövidebbek az éjszakák.

Miként kapcsolódnak a magyar kisbolygó megfigyelések a veszélyes égitestek felismeréséhez, jobb megismeréséhez?
Hazánkból eddig két földközeli kisbolygót fedeztek fel, 1982-ben Lovas Miklós az Eger nevű kisbolygót, valamint Kárpáti Ádám és jómagam 2008-ban a 2008 UZ201 jelű égitestet. De kimondottan ilyen kisbolygók felfedezését célzó program nem működik hazánkban, inkább csak a már felfedezett égitestek követése folyik, hogy a pályájukat, ezáltal a lehetséges földközelségeiket jobban megismerhessük, előrejelezhessük.