Újabb égitest tárult fel a Naprendszerben - megjöttek az első képek a Lutetia kisbolygóról

Vágólapra másolva!
Hazasugározta az első képeket a Rosetta-űrszonda a Lutetiáról, a legnagyobb kisbolygóról, amelyet űreszköz eddig meglátogatott. A felvételeken egy idős, erősen kráterezett objektum látható, sok apró felszíni érdekességgel, többek között repedésszerű árkokkal és szétszórt sziklákkal.
Vágólapra másolva!

Szombaton, hazai idő szerint 20.10-kor mindössze 3162 kilométerre-re haladt el az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta-űrszondája a Lutetia kisbolygó mellett. Miközben 15 kilométer/másodperces sebességgel mozgott az égitest szomszédságában, részletesen megfigyelte, és maximálisan 60 méteres felbontással megörökítette annak felszínét.

A közel 100 kilométer átmérőjű Lutetia az űrszondákkal valaha is meglátogatott legnagyobb kisbolygó. Úgynevezett C-típusú, szénben és szerves anyagban gazdag aszteroida, azaz igen ősi objektum, amely a Naprendszer keletkezésének anyagát őrzi magában. Ugyanakkor egyes megfigyelések alapján fémben gazdag területek is vannak rajta, vagyis egyes részei eszerint inkább M-típusúnak mutatkoznak - a pontos besorolásban a Rosetta megfigyelései segíthetnek. A korábbi mérések alapján enyhén elnyúlt alakú, tengelyforgási ideje pedig 8,2 óra körüli.

Az új megfigyelések

Az elsőként közölt felvételeken viszonylag idős, kráterezett felszínű égitestként látható a Lutetia. A képek igazolták, hogy a kisbolygó elnyúlt alakú, leghosszabb tengelye körülbelül 130 kilométeres. A kráterek mellett csuszamlások nyomai, sziklák és néhány hosszanti, vonalas alakzat is mutatkozott az égitesten.

Forrás: ESA

Sorozatfelvétel a kisbolygóról a közelítés során (ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA)

Forrás: ESA

A kráterekkel szabdalt felszín (ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA)

Forrás: ESA

Egy nagyobb kráter közelképe, sok apró sziklával a felszínen (ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA)

Forrás: ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA

A Lutetia kisbolygó 36 ezer kilométerről, a távolban a Szaturnusszal (ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA)

Forrás: ESA

A kisbolygó valódi (balra) és a korábbi földi megfigyelések alpján előrejelzett (jobbra) alakja. Jól látható, hogy a földi távcsöves megfigyelések során rögzített fényváltozásból egész jól rekonstruálták a kisbolygó alakját (ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA)

A Rosetta-űrszonda 2008-ban már elhaladt a Steins kisbolygó mellett. A 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös felé tartó űreszköz 2014-ben éri el célpontját, majd egy éven keresztül követi azt az űrben. Eközben részletesen tanulmányozza majd viselkedését, emellett egy Philae nevű leszállóegységet is a felszínére bocsát.

A leszállóegység fedélzeti energiaellátó rendszerét, központi számítógépét, valamint a ROMAP és a SESAME jelű műszereit magyar kutatók fejlesztették, elsősorban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A munkában részt vettek a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének, valamint az Atomenergia Kutatóintézetének munkatársai is, a Magyar Űrkutatási Iroda segítségével - erről nemrég részletesen beszámoltunk. A megfigyelési programban részt vesz Tóth Imre is, az MTA Konkoly-Thege Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa.