Bolygóközi krumplik - látványos családi portré

Látványos családi portré keretében összeállították az űrszondákkal eddig meglátogatott kisbolygók és üstökösmagok képeit. A montázs sejteti, sok érdekes objektum vár még felfedezésre a Naprendszerben.

Az alábbi méretarányos felvételen az összes olyan apró égitest szerepel, amelyet eddig űrszonda már meglátogatott, de nem valamely nagybolygó holdja. A képen látható égitestek jól mutatják, hogy milyen változatos az ilyen kisebb méretű objektumoknak a kinézete, egyikük sem gömb vagy ellipszoid alakú.

Az égitestek felszínén a "megszokott" kráterek mellett vonalas szerkezetek is látszanak, amelyek többsége feltehetőleg hatalmas törésvonal. A bal felső két égitestet, az Idát és a Dactylt kivéve mind magányos objektum - míg az előbb említett kettő egymás körül kering. Könnyen lehet, hogy a változatos alakhoz és felszíni kinézethez eltérő belső szerkezet is kapcsolódik - utóbbi témakörben még alig vannak ismereteink. Érdemes megfigyelni még milyen apró az Itokawa kisbolygó (a kép közepétől kicsit balra), illetve milyen nagy a nemrég meglátogatott Lutetia kisbolygó.

A kisbolygók és üstökösmagok belső szerkezetének ismerete nem csak tudományos szempontból fontos. Ha egyszer egy veszélyes pályán mozgó égitestet el akarunk majd téríteni irányától, a pályamódosító hatást a belső szerkezet is befolyásolja. Ettől függ, milyen következménnyel jár például egy robbantás az objektum felszínén vagy annak közelében.

Az űrszondákkal eddig meglátogatott kisbolygók és üstökösmagok méretarányos fotói. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESA, NASA, JAXA, Emily Lakdawalla, Planetary Society)

kisbolygó: a Nap körül keringő, főleg fémes és/vagy szilikátos kőzetekből álló, a nagybolygóknál kisebb égitest. A kisbolygók az üstökösökkel ellentétben általában nem mutatnak gázkibocsátást, és kevés jeget tartalmaznak. Többségük a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben, valamint a Jupiterrel azonos pályán kering. A kisbolygók össztömege 2x10²⁴ gramm, ennek több mint a fele a Ceresben, a legnagyobb kisbolygóban összpontosul, számuk a méret csökkenésével exponenciálisan nő.

A kisbolygók alakja változatos, a felszínüket általában törmeléktakaró borítja, a kráterek mellett repedések, gerincek és kisebb sziklatömbök találhatók rajtuk. Több kisbolygó körül hold is kering, illetve előfordul, hogy két vagy több összetapadt testből áll. A kisbolygók több nagy bolygócsíra szétdarabolódásával keletkeztek a Naprendszer kialakulásakor a Mars és a Jupiter között. A kisbolygók és az üstökösök között nincs éles határvonal, léteznek átmeneti objektumok is.