Szokatlan kráter és évgyűrűkhöz hasonlító jeges üledék a Marson - kép

Kékesfehér jégfoltok, láncba rendeződő apró vulkáni kúpok és egzotikus üledékes alakzatok. Néhány példa a Mars felszínéről készített legújabb felvételek közül, amelyekből érdekes összeállítást közlünk.

A Mars Reconnaissance Orbiter-űrszonda (MRO) napjaink legfejlettebb űreszköze, amely a vörös bolygót tanulmányozza. A felszínt 25 centiméteres felbontással megörökítő képein sok olyan részlet azonosítható, amelyekhez hasonlót korábban még nem ismertek a Marsról. Nemrég ismét újabb képeket közöltek az űrszondától.

A látványos optikai megfigyelések mellett az MRO szénképi méréseket is végez, amelyek alapján a felszíni anyagok összetételére lehet következtetni. Ezek már korábban is rámutattak, hogy a bolygó idős, déli féltekéjén sok olyan agyagásvány van, amelyek egy ősi meleg és nedves időszakról árulkodnak. Nemrég az északi féltekén végzett hasonló megfigyelések alapján közöltek új eredményt a szakemberek.

Az északi féltekén 91 részletesen megvizsgált kráter közül 9 esetében azonosítottak olyan ásványokat, amelyeket korábban csak a déli féltekén találtak. A most talált északi agyagásványok a felszín alól robbantak ki az ott történt becsapódások révén. Jelenlétük arra utal, hogy közel 4 milliárd évvel ezelőtt a bolygó egész felszínén, az északi és a déli féltekén egyaránt meleg és nedves viszonyok lehettek. Az alábbiakban az űrszonda HiRISE kamerájának legújabb felvételeiből válogatunk.

Egy furcsa kráter a Marson. A belső koncentrikus gyűrűket feltehetőleg a felszín alatti réteges szerkezet okozta. A középső gödör alakzat talán a mélyről kirobbantott, majd elszublimált jég után beszakadt területet mutatja (NASA, JPL, ASU)

Apró vulkáni kúpok sora az Athabasca Valles térségében. A területen forró láva folyt a kőzetanyaggal kevert jégréteg tetejére. A láva az alatta lévő jeget felforrósította, és az így keletkezett nagy nyomású gőz a repedések mentén tört a felszínre - létrehozva az apró kúpokat (NASA, JPL, ASU)

Egy 15 kilométeres becsapódásos kráter belső fala, amely a képen jobbra felfelé lejt. Az erre haladó hosszanti alakzatok idős sárfolyások vájatai, amelyeket megolvadt víz hozott létre az elmúlt néhány millió évben. A képen látható kékes foltok évszakos vízjég lerakódások (NASA, JPL, ASU)

A szél által összehordott homokdűnék (lent), illetve kisebb, apró hullámokra emlékeztető homokformák (fent) (NASA, JPL, ASU)

A Melas Chasma mélyedésében lerakódott idős üledékes alakzatok, amelyek talán egy idős tó nyomát őrzik (NASA, JPL, ASU)

A közel 3 kilométeres Ada kráter pereme. Jól megfigyelhetők a belső lejtőn lévő omlásos alakzatok, valamint a kráter aljzatán felhalmozódott törmelék, közte néhány nagyobb kőtömb is (NASA, JPL, ASU)

Az északi pólussapka peremvidéke, ahol a lerakódott jeges üledékek fák évgyűrűihez hasonlóan őrzik a korábbi klímaváltozás nyomait (NASA, JPL, ASU)