A Nap, ahogy még sosem láttuk

Szokatlanul festenek a csillagunk felszínéről kiemelkedő hatalmas gázhidak néhány új fényképen. A speciális hullámhosszon készült, majd negatívba fordított fotók érdekes megjelenést adnak Napunknak. Néhány további, szintén új képen a napfelszínt átszövő mágneses erővonalak szálai is egyenként azonosíthatóak.

A hidrogén-alfa hullámhosszán készült felvételek Napunk felszínének látványos jelenségeit mutatják be. Ez a keskeny hullámhossz intervallum a látható tartomány vörös részén található, az erre hangolt szűrők a Nap felszínén és annak közelében lévő hidrogénatomok sugárzásának kis részét engedik csak át. Az alábbi felvételek is ilyen napszűrővel készültek, mégis szokatlan képet festenek csillagunkról. A fotókat készítő Alan Friedman 90 másodperces videofelvételt rögzített a Napról, majd azoknak képkockáit egyenként megvizsgálva a legélesebbeket válogatta ki közülük, amikor egy töredék másodpercig a legnyugodtabb volt a légkör.

A napkorong peremének kinagyított részlete. A protuberanciák (gázhidak) a fák ágaihoz hasonló szálas szerkezetet mutatnak. A kép nagyméretű változatának letöltése (Alan Friedman)

Az így nyert részletes felvételeket inverz, azaz negatív megjelenésbe fordította át, magyarul a sötétből világosat, a világosból pedig sötétet készített - az égi hátteret kivéve. Befejezésként sárgásvörös árnyalatot adott a felvételeknek, így születtek meg a mellékelt képek.

Látványos protuberanciák, amelyeket a mágneses tér tart lebegő állapotban a felszín felett. A kép nagyméretű változatának letöltése (Alan Friedman)

A Nap megfigyelése nagy körültekintést igényel. Gyárilag készített és megfelelő módon rögzített napszűrő nélkül sose nézzünk a Napba, se szabad szemmel, se távcsővel, se fényképezőgép vagy videokamera keresőjén keresztül. Az olyan házilag készített szűrők, mint a túlexponált negatív, a kormozott üveg, a floppy és CD lemez vagy a napszemüveg együttesen sem adnak megfelelő védelmet. A Nap biztonságos megfigyeléséről korábbi cikkeinkben írtunk.

A következő felvétel sokkal nagyobb felbontással mutat be néhányat csillagunk felszíni jelenségeiből. Az úgynevezett szpikulák a Nap egészéhez képest apró, cső alakzatok a felszín közelében. Valódi méretük nem elhanyagolható, hosszuk gyakran a Föld átmérőjével vetekszik. Belsejükben forró gáz áramlik, gyakran 50 ezer kilométer/óra sebességgel - ezt az intenzív mágneses tér tartja a cső alakzat belsejében.

Az alábbi felvétel a 11092. jelű aktív területet mutatja csillagunkon, ahol balra lent egy napfolt azonosítható. Érdemes megfigyelni, hogy a felszínt szinte mindenhol átszövik a szpikulák cső alakzatai, amelyek egy-egy képviselője átlagosan csak 5 percen keresztül létezik. Ezalatt látványosan kiemelkedik a felszínből, belsejében az anyag a magasba áramlik, majd később visszahullik, visszatér a Nap felszíni rétegébe.

A Napnak a mágneses tér szálaival átszőtt, úgynevezett szpikulákkal borított felszíne. A kép nagyméretű változatának letöltése (K. Reardon (Osservatorio Astrofisico di Arcetri, INAF) IBIS, DST, NSO)