Sarki fényt okoz a Földet eltalált részecskefelhő

A február 15-én történt hatalmas napkitörésből származó részecskefelhő pénteken hajnalban érte el bolygónkat. Bár a hatása nem volt olyan erős, amint azt várták, a következő órákban geomágneses viharok alakulhatak ki és sarki fényt is megfigyeltek.

Friss információk (péntek délután)

A napaktivitással és a kapcsolódó geomágneses jelenségekkel foglalkozó spaceweather.com honlapon pénteken késő délután közölték az első felvételt egy sarki fényről, amely feltehetőleg a bolygónkat hajnalban eltalált részecskefelhőtől jött létre.

A koronakitörés részecskefelhője nyomán keletkezett sarki fény Kanadában. További felvételek az alábbi oldalon tekinthetők meg (Sylvian Serre, spaceweather.com)

Friss információk (péntek délben)

A koronakitörés részecskefelhőjének a Földhöz érkezését a SOHO napszonda megfigyelései is igazolták. Az űreszjköz bolygónktól 1,5 millió kilométer távolságban, a Nap irányába helyezkedik el - ezért a részecskéket valamivel korábban észlelte, mint ahogy azok elérték bolygónkat.

A SOHO napszonda megfigyelései alapján készült grafikonokon jól látható, hogy a részecskefelhő érkezésekor megnőtt a napszél sebessége (fent) és részecskesűrűsége (lent)

Friss információk (péntek reggel)

A február 15-én történt hatalmas napkitörés (lásd lent) elektromágneses sugárzását már korábban megfigyelték, amely rádiózavarokat keltett, illetve hatását a GPS-rendszerben is érzékelték. A napkitörést követő koronakitörés során három nagyobb kidobott részecskefelhőt azonosítottak, amelyek közül legalább egy feburár 18-án hajnalban, hazai idő szerint 2 óra körül érte el bolygónkat. Bár a hatása nem volt olyan erős, amint azt várták, a következő órákban geomágneses viharok alakulhatnak ki, és sarki fényre is jó esély van, főként a magasabb földrajzi szélességeken. A csillagunkon zajlott robbanásról a SOHO és a Solar Dynamics Observatory műhold felvételei alapján készült animáció itt tekinthető meg. A földi geomágneses tér aktivitásáról az amerikai székhelyű légkörkutató (NOAA / Space Weather Prediction Center) intézet honlapján olvasható áttekintés az elmúlt 24 óráról, valamint a korábbi napokról.

 

 

A kitöréseket létrehozó foltcsoport fejlődése az elmúlt napokban

A geomágneses viharok

A koronakitörések több milliárd tonna forró gázt (pontosabban napanyagot, plazmát) juttatnak a bolygóközi térbe, több száz  kilométer/másodperces sebességgel. Egy-egy ilyen plazmacsomó körülbelül két nap alatt érheti el a Földet. A töltött részecskék
özönétől bolygónk mágneses tere és légköre véd meg bennünket, de egy-egy nagyobb koronakitörés a Föld mágneses terét összezavarva igen erős geomágneses hatást válthat ki.

Az érkező lökéshullámfront ugyanis a Föld mágneses erővonalait torzítja és a felszín felé nyomja, aminek következtében hirtelen megnő a mágneses térerősség, és ún. geomágneses vihar alakul ki. A geomágneses viharok veszélyeztetik a Föld körül keringő műholdak érzékeny elektromos berendezéseit, sőt extrém esetben zavarok támadnak a földi energiaellátó és távközlési rendszerekben, számítógép-hálózatokban. Zavarok jönnek létre a rövidhullámú rádió-összeköttetésekben. A GPS-rendszer működésének pontosságában is átmeneti zavarok léphetnek fel. Az időjárás is változékonyabbra fordulhat.

Veszélyes-e ránk a jelenség?

Az emberi szervezetre nem a kialakuló mágneses vihar, hanem a Földet bombázó napanyag, azaz a megnövekedett részecskesugárzás jelenthet terhelést. A Föld mágneses tere szerencsére megvéd bennünket a nagy napkitörések okozta részecskesugárzási többlettől. Előfordulhat azonban, hogy egy-egy nagyobb kitöréskor a kevésbé védett helyeken - nagy magasságban (például repülőgépeken) vagy a pólusok közelében - lévő emberek veszélyes mértékű sugárzásnak vannak kitéve. A legerősebb fokozatú (S5 jelzésű) "napvihar" esetében a sarkkörön túl repülő gépek utasainak sugárzási terhelése akár 100 röntgenvizsgálatnak megfelelő mértékben nő.

Maguk a mágneses viharok, azaz a mágneses térerő változása a szakemberek legtöbbje szerint nem jelent veszélyt az emberi egészségre nézve. Az időjárásra érzékeny, valamint a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő emberek azonban közérzetük
romlását tapasztalhatják, és vannak olyan tanulmányok is, melyek szerint összefüggés mutatható ki geomágneses viharok és az elhalálozások száma között a haldokló betegek körében. A geomágneses viharok hatására figyelmetlenebbek, szétszórtabbak lehetünk - más tanulmányok szerint ugyanis nő az üzemi és közlekedési balesetek száma -, egyes beszámolók szerint pedig a protonok miatt megnőhet a szívinfarktusok gyakorisága.

A kitörések idejére elővigyázatosságból kikapcsolják a legfontosabb műholdak berendezéseit, hogy ne károsodjanak. Ez kisebb fennakadásokat okozhat az élet több területén, köztük a közlekedésben, a hírközlésben és a villamos hálózatok működésében. A bonyolult geomágneses helyzet miatt az emberi hiba valószínűsége is nő.

Korábbi információk: hatalmas kitörés a Napon

Február 15-én gigantikus kitörés zajlott a Napon. Ehhez hasonló energiájú eseményt utoljára 2006. december 6-án figyeltek meg a csillagászok. A jelenség egy úgynevezett X-kategóriájú napfler - azaz a napkitörések ötfokozatú skáláján a legerősebb esemény - volt, amire még nem volt példa a mostani napfoltciklus során.

A Solar Dynamics Obervatory (SDO) nevű napkutató űrszonda felvétele a keddi kitörésről. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA / Goddard / SDO AIA Team)

A napkitörés után néhány perccel elérte bolygónkat a jelenségből származó intenzív elektromágneses sugárzás. A napkitörést követő koronakitörés során egy nagyobb anyagfelhő is kidobódott a Napból, közel 900 kilométer/másodperces sebességgel, méghozzá nagyjából bolygónk irányába.

A napanyag mostanra érkezett meg a Földhöz, ezért intenzív sarki fények is várhatók a magasabb földrajzi szélességeken, de talán nekünk is érdemes ránézni estefelé az űridőjárási információkra a http://www.spaceweather.com/ oldalon. Itt láthatjuk azt az elmúlt néhány napban kialakult, jelenleg már a Jupiternél nagyobb napfoltcsoportot is, amelynek területén lezajlott a február 15-i kitörés. Az eseményt néhány kisebb robbanás előzte meg, amelyek szintén ebből az aktív régióból indultak.

A napkitöréseketaz esemény által a röntgentartományban 0,1 és 0,8 nanométer közötti hullámhosszakon kibocsátott sugárzás intenzitásával jellemzik. Ezek közül a legnagyobbak az X-kategóriájú robbanások, amelyek a Földön rádiózavarokat okozhatnak, és jelentősen megváltoztatják a bolygónk térségében jellemző sugárzásokat.

A jelenlegi, 24-es számú napfoltciklusban még sok hasonló eseményre kerülhet sor: még a ciklus felszálló ágában vagyunk, és a szakemberek 2013-ra várják a maximumot.

* * *

Ajánlat: Előadás a Földön kívül életről Pécsett a Mindentudás Egyetemén február 22-én