Vágólapra másolva!
Egy szuper-nagytömegű fekete lyuk tépte szét azt a csillagot, amely anyagának egy része fénysebességgel lökődött ki a világűrbe. Az egyik felénk mutató anyagsugarat erős röntgen- és gammasugárzása révén sikerült azonosítani.
Vágólapra másolva!

Minden korábbinál nagyobb energiájú és hosszabban sugárzó gammavillanást azonosítottak március 28-án. Míg az ilyen robbanások általában csak percekig produkálnak intenzív energiakibocsátást, most sokkal hosszabb és élénken változó sugárzást sikerült megfigyelni. A felvillanás után közel egy héttel még mindig viszonylag intenzív sugárzást produkált az objektum. A teljes kibocsátott energiamennyiséget a szakemberek a hasonló robbanások több ezerszeresére, akár milliószorosára teszik.

A jelenség a Draco (Sárkány) csillagképben mutatkozott, a robbanás egy tőlünk 3,8 milliárd fényévre található galaxisban történt. Korábban már sikerült megfigyelni olyan eseményt, amikor egy fekete lyuk tépett szét, és nyelt el egy csillagot, azonban akkor nem jelentkezett ilyen hosszan tartó és változó intenzitású sugárzás.

A megfigyeléshez a Hubble-űrtávcsövet, a Swift és a Chandra, röntgentartományban dolgozó űrtávcsöveket is felhasználták. A mérések alapján a jelenség különbözik a korábban megfigyelt gammavillanásoktól. A tapasztalt intenzív sugárzás magas hőmérsékletre forrósodott anyagtól származott. Egyelőre nincs biztos modell az esemény kialakulására, de a szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy egy olyan csillag anyaga felel a robbanásért, amely túlságosan közel került saját galaxisának központi, szuper-nagytömegű fekete lyukához. A jelenséget tehát nem egy gigantikus csillag élete végén bekövetkezett, úgynevezett hipernóva robbanása okozta, és nem is két neutroncsillag összeolvadása - mint azt a gammavillanásoknál feltételezik.

Forrás: NASA/Swift/Penn State/J. Kennea
A felfedezés utáni napokban jelentkező röntgensugárzás intenzitásának változása (NASA/Swift/Penn State/J. Kennea)

Az ekkor fellépő árapályerők szétszakították a csillagot, majd annak anyaga elkezdett beáramlani a fekete lyukba. Az ott lezajló sajátos kölcsönhatások eredményeként a forró plazma egy része két gyors, közel fénysebességű anyagsugár formájában kilökődött - ezek egyike felénk mutatott, és ennek a sugárzása az, amit sikerült megfigyelni. A jelenség óriási távolsága miatt nem csak veszélytelen volt ránk nézve, de észrevételéhez is komoly távcsövek kellettek.

Hasonló esemény elméletileg saját Galaxisunkban, a Tejútrendszerben is történhet. A Tejútrendszer centruma és az ott található szuper-nagytömegű fekete lyuk 30 ezer fényévre van tőlünk. Egy, a fentihez hasonló esemény katasztrófát ugyan nem okozna a Földön, de nem kizárt, hogy megnövelné a felszínt érő sugárzás mennyiségét, amelynek az életre is lehetne hatása.