Észrevennénk-e Coruscant vagy Trantor bolygóméretű városait a Földről?

A Nemzetközi Űrállomásról látványosak bolygónk éjszakai városfényei, a technikai civilizáció egyértelmű jelei. Észre lehetne-e venni a Földről, ha más égitesteken, közeli exobolygókon is hasonlóan világítanának az ott lévők?

A sci-fi irodalomban léteznek olyan a képzeletbeli városok, amelyek akár egy egész bolygó felszínét beborítják, gondoljunk például a Star Wars eposzban szereplő Coruscantra, vagy Asimov Alapítványának Trantor nevű égitestére, illetve városára. Abraham Loeb (Harvard University) és Edwin Turner (Princeton University) azt vizsgálták, lehetne-e észlelni ezeket a Földről.

Kiindulópontként feltételezték, hogy a hasonló fejlettségű idegenek a földihez hasonló módon világítanak városaikban, és a nálunk a közvilágításban még kevéssé alkalmazott, energiatakarékos LED-eket használják. Elemzésük szerint az így keletkező és részben a világűr felé kibocsátott mesterséges világítás színképe eltérne a különféle természetes fényforrásokétól - ami árulkodó jel lenne a mesterséges eredet mellett.

Fantáziarajz egy lakott exobolygó éjszakai városfényeiről. A kép nagyméretű változatának letöltése (David Aguilar. CfA)

Az ilyen távoli városfények kimutatása azonban nem lenne könnyű feladat. A szakemberek bemutatták, hogy az 50 kilométer átmérőjű Tokió sugárzása a mai földi távcsövek segítségével a Naptól 50 csillagászati egységre, a Plútónál nem sokkal messzebb egy Kuiper-objektumon kimutatható volna. Ugyanilyen metropolisz a 10-100-szor távolabb lévő Oort-üstökösfelhő távolságában a Hubble-űrtávcsővel lenne még éppen azonosítható.

A jövő nagyobb távcsöveivel talán lehetőség lenne a közeli csillagok körüli exobolygóknál ilyen mesterséges fények kimutatására - ha léteznek. A csillagukhoz közel keringő égitesteknél nagy különbség lehet a csillag által megvilágított nappali és az esetleges városfényeket mutató éjszakai oldal között. Elképzelhető azonban, hogy egy civilizáció fejlődése során fokozatosan takarékos és környezetbarát jellegűvé alakítja éjszakai fénykibocsátását, ezért egyre nehezebben lenne azonosítható ezen a módon a távolból.

A mesterséges fénykibocsátás témája a Földön kívüli intelligenciák keresésében már megjelent néhány éve, de nem az esetleges városok, hanem az optikai vagy ahhoz közeli hullámhosszakon elképzelhető kommunikáció révén. A lézeres adatátvitel ugyanis hatékonyabb a rádiókommunikációnál, és érthető lenne, ha egy fejlett civilizáció előnyben részesítené a rádiózáshoz viszonyítva. Az optikai SETI-nek nevezett kutatási terület keretében ilyen jeleket keresnek a szakemberek.