Miért kellett sárhányó a holdautóra?

Három Apollo-expedíció során is használtak négykerekű járműveket a Holdon, amiket sárhányóval szereltek fel. Miért volt erre szükség a levegő nélküli, csontszáraz terepen?

Ismét a Hold emberes meghódítása felé fordult a figyelem Oroszországban, ahol nemzetközi együttműködéssel terveznek holdbázist. Egyik olvasónk a holdbázisról szóló cikk hatására levélben érdeklődött, hogy miért volt sárhányó a holdautón.

A Holdon eddig három alkalommal (Apollo-15, -16-, -17 expedíciók) járt ember vezette négykerekű jármű. A holdutazások során az asztronauták a nagyobb távolság könnyebb és gyorsabb legyőzésére egyszerű autókat (Lunar Roving Vehilce, LRV) használtak. Az akkumulátor hajtotta járművel néhány kilométeres távolságokat tettek meg a Hold felszínén, de sosem mentek olyan messzire a leszállóegységtől, hogy műszaki hiba esetén ne tudtak volna az asztronauták visszagyalogolni a holdkomphoz.

Az Apollo-15 expedíció során használt holdautó (NASA)

A járművön sárhányó is helyet kapott, noha a Hold felszíne teljesen száraz. Ugyan sarki krátereinek aljzatán van némi vízjég, de ez az ott uralkodó rendkívül alacsony hőmérsékleten sziklaszilárd, folyékony fázist nem tartalmaz. Ennek megfelelően sár nincs a Holdon, azonban a finom porszemcsék könnyen az abroncs egyenetlenségeibe ragadnak, és a kerék forgása során kilökődnek onnan. A szerteszét fröccsenő holdpor kényelmetlenségeket okozott volna - ezt elkerülendő helyeztek a kerekek fölé egyszerű sárhányókat. A holdautót megalkotó tervezőcsoportnak egyébként egy magyar mérnök, Pavlics Ferenc volt a vezetője - az ő tervei alapján is készült az 1997-ben Marsra küldött Sojourner nevű jármű is.

 

Utolsó autózás a Holdon, az Apollo-17 expedíció során. Jól látható, hogy még a sárhányó ellenére is sok holdport felvert a kerék