Negyven liter víz már kijött a Vosztok-tóból

A legújabb információk szerint valóban elérték a Vosztok-tó vizét a február 5-i fúrással az orosz kutatók. Közel 40 liter vizet nyertek belőle, és állításuk szerint közben a tó nem szennyeződött be. A minta részletes vizsgálata csak decemberben kezdődhet.

A Vosztok-tó helyzete

Friss információ, csütörtök

A fúrás során nyert adatok részletes elemzése alapján kiderült, hogy a kutatók elérték a tó vizét, tehát nemcsak a közvetlen felette lévő jégrétegből sikerült mintát venni. A furatba a Vosztok-tó érintetlen vizéből a becslések szerint mintegy 40 liter jutott, amely ott meg is fagyott. A kutatók beszámolója alapján a tó vize nem szennyeződött be, minden a tervek szerint történt. A megfagyott minta azonban most is az antarktiszi bázison van, és csak decemberben, a következő enyhe időjárású időszakban kezdenek el vele dolgozni.

Korábbi információk

Soha nem fúrtak még olyan mélyre jégben, mint pár napja az Antarktiszon. A több millió éve érintetlen, több kilométer vastag jégpáncél alatti Vosztok-tóból először sikerült mintát venni orosz kutatóknak. Az eredményt a fúrómag részletes vizsgálata után lehet megerősíteni.

A Földön a legalacsonyabb hőmérsékletet az Antarktiszon, a Vosztok kutatóállomáson mérték, ahol a helyi tél (azaz a közel fél év hosszú állandó éjszaka) alatt a hőmérséklet -89 Celsius-fokra szállt le. Itt, a fagyott sarkvidéki jégpáncél alatt található a Föld legnagyobb érintetlen édesvíztömege.

Orosz kutatók 1957-ben létesítettek kutatóállomást a területen, amely meglepően sima volt, és így könnyen tudott a repülőgép le- és felszállni. A furcsa vidékről az 1960-as években készült radarvizsgálatok alapján derült ki, hogy a mélyben egy folyékony vízből álló tó található. Később az ERS-1 műhold mérései is igazolták a felismerést, és azóta több hasonló tavat is találtak már a jég alatt.

Évmilliók óta elzárt víztömeg

A Vosztok-tó vize 15-20 millió éve lehet elzárt állapotban. Ez a legnagyobb jég alatti tó az Antarktiszon ismert közel 140 tó közül. Az Ontario-tóval vetekedő térfogatú víztestben 5400 köbkilométer folyadék van, amelyet részben a Föld belső hője, részben a ránehezedő nyomás tartja folyékony állapotban, és akadályozza meg, hogy közel -3 Celsius-fokos vize megfagyjon. 

A Vosztok állomás egyik épülete (Josh Landis, National Science Foundation)

Noha a tónak a felszínnel nincs összeköttetése, a körülötte lévő jég az egész antarktiszi jégpáncél lassú áramlásával kapcsolatban mozog, ezért a Vosztok-tó vize cserélődik. A lassan vándorló jégpáncél miatt a tó feletti jég anyaga körülbelül 140 ezer éves. Az elzárt folyadéktestnek a becslések alapján magas az oldott oxigén- és nitrogéntartalma.

A Vosztok-tó adatai:

• helyszín: d.sz. 77 fok, k.h. 106 fok
• átmérő: 250x50 kilométer
• terület: 15 700 négyzetkilométer
• térfogat: 5400 köbkilométer
• átlagos mélység: 344 méter
• fedő jégréteg vastagság: 3720 méter

Fúrás a legkegyetlenebb körülmények között

A Déli-sark közelében az emberi tevékenység a nyárra korlátozódik, amikor még süt a Nap, és amikor mínusz 40 foknál magasabb a hőmérséklet. Ebben az időszakban tartózkodnak kutatók a bázison, és ekkor lehet fúrni a jégbe. A korábbi munkálatok során 1998-ban nyerték ki a leghosszabb jégfúrómagot, amelynek darabjai összességében 3623 métert tettek ki.

Kiemelt fúrómagok a Vosztok-tó feletti jégrétegből

Felmerült, hogy maga a fúrás is beszennyezheti a tó érintetlen vizét, ezért kifejlesztettek egy speciális mintavételi módszert a vizsgálathoz. Miután elérik a tó tetejét, az olvasztással dolgozó hőfúró feje 13 centriméter átmérőjű lyukat vág a jégbe. Ekkor a víz a tóból a furatba emelkedik 50-100 méter magasságig, majd ott megfagy - a tó vize ugyanis a jégréteg miatt jelentős nyomás alatt van. Ezt követően a lyukba emelkedett és megfagyott vízből a következő télen tudnak mintát venni.

A módszer megfelelt az Antarktiszra vonatkozó legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is, így a fúrásokat tovább folytatták. 2011-ben a tó teteje felett közel 30 méterre kellett abbahagyni a fúrást a helyi tél beállta előtt. 2012-ben januárban kezdték a fúrást, és napi 24 órán keresztül folyamatosan dolgoztak. A hónap közepén naponta közel 2 métert haladtak lefelé.

 

Pillanatképek a fúrásról

 

Még kell erősíteni az eredményt

A hétfőn megjelent hírek szerint február 5-én végre sikerült elérni a tó tetejét 3720 méter mélyen, és mintát venni belőle. Ugyanakkor Valerij Lukin, az orosz Antarktisz program vezetője a Nature-nek kedden elmondta, hogy még meg nem egyértelmű, valójában elérték-e a tó vizét. A zord időjárás miatt a kutatók már másnap, február 6-án hazaindultak, ezért az adatok kiértékelése csak utólag mutatja meg, valójában megvan-e a várt eredmény.

A Vosztok kutatóállomás

Földön kívüli életet kereső műszerek tesztelése

A biológusok számára a tó a Föld mikrobáinak több millió évvel ezelőtti állapotát őrzi. Az elzárt környezetben egyedi alkalmazkodási módok, korábban nem látott életformák alakulhattak ki. Az élőlények teljes sötétségben és feltehetőleg magas oxigénkoncentrációban élnek. A korábbi fúrások során a tó feletti jégrétegből addig ismeretlen mikrobák kerültek elő, hasonlóan érdekes felismeréseket várnak a most kiemelt mintával kapcsolatban is. A távlati tervek között szerepel egy szonda, egy miniatűr tengeralattjáró lebocsátása is a tó vizébe, amely a tó alján felhalmozódott üledékből fog mintát venni.

A Vosztok-tó helyzete (Asztrobiológia könyv, MCSE)

A szokatlan életformák és a szélsőséges környezet vizsgálata olyan módszereket igényel, amilyeneket más égitesteken is használhatnak a szakemberek, esetleges Földön kívüli életformák után nyomozva. Ilyen szempontból az Europa jupiter-hold érdekes, amelynek jég borította felszíne alatt szintén folyékony víz alkotta hatalmas óceán rejtőzik. Ezt a jövőben talán egy olyan robottal fogják megvizsgálni, amilyet a Vosztok-tónál is kipróbálnak.

 

Pillantképek a kutatóállomásról és környékéről