Tágulás nyomait fedezték fel a Holdon

A Hold korához képest fiatal repedéseket fedeztek fel az égitest túloldalán, melyek arra utalnak, hogy meglepő módon az égitest nemrég még tágult. A megfigyelés nehezen egyeztethető össze a Holdról jelenleg rendelkezésre álló információkkal.

"Nagy meglepetés volt ezeknek a repedéseknek az azonosítása a Hold túloldalán" - mondta Mark Robinson (School of Earth and Space Exploration, Arizona State University), a felfedezés képeit rögzítő Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda (LRO) egyik vezető kutatója. A váratlan dolog nem a helyszín, tehát a Holdnak Földről láthatatlan oldala, hanem maga a repedések létezése volt.

A részletes felvételek és domborzati mérések alapján több tucat ilyen érdekes alakzatot mutattak ki a felszínen. Létezésük arra utal, hogy még a közelmúltban is történtek belső eredetű változások a Holdon. A most felfedezett keskeny és hosszú repedések olyan árkok, amelyeknél tágulás lépett fel, és a korábbi felszín kettétörött tömbjei egymástól enyhén távolodtak, miközben a közöttük lévő terület megsüllyedt, azaz lezökkent.

Az alakzatok területén mintegy 90 métert süllyedt egy-egy kőzetblokk. A repedések közül a legfiatalabbak kora nagyságrendileg 50 millió év - tehát földi viszonylatban idősek, azonban a Hold fejlődéstörténetét tekintve fiatalnak minősülnek.

Tágulásos lezökkenéssel keletkezett közel 500 méter széles és 20 méter mély árkok a Hold túloldalán. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA/Goddard/Arizona State University/Smithsonian Institution)

A Hold, mint egy belső hőforrásokban szegény, és ezért ma is lassan hűlő égitest, már jó ideje globálisan zsugorodhat. Erre utaló felszínformákat szép számban azonosítottak 2010-ben, szintén az LRO űrszonda fényképein. A most talált repedések és lezökkenések azonban tágulással keletkeztek - vagyis elképzelhető, hogy a globális zsugorodás egyéb folyamatokkal, például a tengelyforgás lassú változásával párhuzamosan furcsa módon néhol tágulást okozott.

Tágulásos és lezökkenéses árkok keletkezésének sémája (Arizona State University/Smithsonian Institution)

Az árkok létezése egyben arra is utal, hogy a zsugorodás nem lehet olyan nagymértékű a Holdnál, mint eddig feltételezték. Mindez azt is jelenti, hogy fejlődése kezdetén a Hold anyagának a korábban becsültnél kisebb része olvadt csak meg, és így nem is tudott olyan sok később megszilárdulni, ami zsugorodással járt.

Ugyanakkor nem biztos, hogy az ilyen repedéseket a Hold saját, belső erőforrásai hozták létre őket. A Hold belsejében ugyanis a közeli Föld által kifejtett intenzív árapályerők is okoznak feszültségeket, amelyek végül elmozdulásokként jelenhetnek meg.

Film a felfedezésről (NASA)