A Szaturnusz legbelső gyűrűje alá bukik a Cassini űrszonda

A Szaturnusz légköre és belső gyűrűje közötti résbe ugorva fejezi be küldetését a Cassini űrszonda - jelentették be a 43. bolygótudományi konferencián a Texas állambeli Woodlandsben.

Jelenleg az űrszonda viszonylag nagy távolságból, a gyűrűrendszeren kívülről végzi a megfigyeléseket. Az utolsó keringési pályái során viszont a Cassini közelképeket készít a gyűrűkről, ami sokat elárulhat e képződmények koráról.

"2016-ban, amikor a küldetés a végéhez közeledik, a Cassini megváltoztatja pályáját és lebukik a legbelső gyűrű valamint a Szaturnusz légköre közötti igen résbe" - hangsúlyozta Linda Spilker, a Cassini projekt kutatója, a NASA bolygókutató részlegének, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa.

Az utolsó huszonkét kör során a Cassini pályája éles szöget zár a Szaturnusz egyenlítőjének síkjával. Eközben az űrszonda részletesen felméri a Szaturnusz gravitációs terét, mágneses mezejét, valamint nagyfelbontású képeket készít a gyűrűrendszerről. Utóbbi segítségével a kutatók pontosabban határozhatják meg a gyűrűk tömegét, s választ kaphatnak arra, hogy mikor képződtek. Viszonylag új alakzatok és egy üstökös széttöredezésekor keletkeztek-e, vagy származásukat a Naprendszer több mint 4 milliárd évvel ezelőtti keletkezésére vezethetik vissza.

A Cassini-Huygens a NASA, az ESA és több európai ország részvételével készített űrprogram szondája. 1997. október 15-én indult el Cape Canaveralról, a vállalkozás célja a Szaturnusz környezetének vizsgálata és egy leszállóegység, a Huygens eljuttatása a Titan hold felszínére. Az 5712 kilogrammos űrszonda 366 kilogramm tömegű tudományos műszert, valamint a 320 kilogrammos Huygenst vitte magával. A nagyméretű űrszonda a Vénusz, majd a Föld és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva jutott el a Szaturnusz közelébe 2004 júniusában. A Cassini tudományos céljai: a gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és dinamikus viselkedésének, a holdak felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása, a magnetoszféra viselkedésének és háromdimenziós szerkezetének mérése, a Szaturnusz légkörének vizsgálata. A Huygens 2005. január 14-én sikeresen landolt a Titanon.

2017-ben, amikor a Cassini kifogy az üzemanyagból, a földi irányítók a Szaturnusz légkörébe irányítják. Az űrszonda oxigén hiányában nem ég el, hanem megolvad, majd megsemmisül a hatalmas légköri nyomás hatására. A kutatók mindenképp el akarják kerülni, hogy a Cassini a Szaturnusz valamelyik holdján, a földönkívüli élet szempontjából érdekes Enceladuson vagy a Titanon landoljon, nehogy földi mikroorganizmusokkal szennyezze az égitesteket.