Hallanunk kellene más civilizációkat a galaxisból

A legújabb és eddigi legalaposabb felmérés szerint több tízmilliárd Földhöz hasonló bolygó lehet a Tejútrendszerben, méghozzá a lakható zónában, vagyis az általunk ismert élet kialakulása és fennmaradása számára megfelelő helyen. Jó eséllyel nem vagyunk tehát egyedül a Világegyetemben - eddig mégsem hallottunk a "többiekről".

Elkészült az eddigi legrészletesebb statisztikai elemzés a Tejútrendszerben várhatóan előforduló bolygók gyakoriságáról. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) La Sillán lévő 3,6 méteres távcsövével és a rajta elhelyezett HARPS detektor segítségével 106 darab M-színképtípusú törpecsillagot vizsgáltak hatéves időtartamon keresztül. A hosszú megfigyeléssorozat segítségével arra kerestek választ a kutatók, hogy milyen gyakoriságban keringenek exobolygók ezek körül az égitestek körül.

A Xavier Bonfils (IPAG, Observatoire des Sciences de l'Univers de Grenoble) és kollégáinak felmérésében vizsgált M-törpecsillagok a Tejútrendszer átlagos objektumai, amelyek a csillagok közel 80%-át teszik ki. A Napnál kisebb és halványabb égitestek, amelyek élettartama sokkal hosszabb is a mi csillagunkénál (nagyságrendileg 100 milliárd évig is létezhetnek).

A felmérés során összesen 8 szuperföldet találtak. Ezek közül kettő a lakhatósági zónában kering. A felmérést kiterjesztve az M-törpék közel 40%-a körül keringhet egy úgynevezett szuperföld a lakhatósági zónában. A szuperföldek a Földhöz hasonló, annál maximum 10-szer nehezebb objektumok. Mivel közel 160 milliárd ilyen csillag lehet a galaxisunkban, több tízmilliárd olyan exobolygó keringhet körülöttük, amelyek felszínén a folyékony víznek és talán a földihez hasonló életnek megfelelő körülmények uralkodnak.

Ugyanakkor a Jupiterhez és Szaturnuszhoz hasonló, nagyobb tömegű bolygók ritkábbak lehetnek az M-törpék körül, mint azt korábban feltételezték. A felmérés alapján az ilyen csillagoknak csak 12%-a körül várhatóak óriásbolygók - a törpecsillagok bolygórendszerei tehát kicsit másként festenek, mint a náluk nagyobb tömegű csillagok körüli bolygócsaládok.

Fantáziatajz a Gliese 667 Cc exobolygó felszínéről, amely egy többszörös, M-típusú vörös törpékből álló rendszerben kering. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESO, L. Calcada)

Az exobolygók kutatásának következő nagy lépése az lesz, ha felfedezik az első olyan égitestet, amely tömegében és csillaga körüli helyzetében egyaránt hasonlít a Földre. Eddig csak részben hasonló égitestekre bukkantak. Ilyen például a CoRoT-7b exobolygó, amelynek tömege közel ötszöröse a Földének. Sűrűsége alapján biztosan kőzetbolygó, de mivel nagyon közel kering csillagához, túl forró hely lehet az általunk ismert élet számára. A nemrég felfedezett Kepler-20 f és a Kepler-20 e exobolygók mérete például 1,03 és 0,87 földátmérő, azaz a Földdel lényegében megegyező méretűek - de túl közel keringenek csillagukhoz. Érdekes objektum például a GJ 667Cc jelű égitest is, amely bár a lakhatósági zónában kering, szintén valamivel nagyobb és nehezebb a Földnél.

Az M-törpék környékén sem nem lenne egyszerű az élet. Gyenge sugárzásuk miatt csak egy közeli bolygó kap elég hőt ahhoz, hogy folyékony víz legyen jelen rajta - ilyen kis csillagtávolságban azonban gyakran kötött lesz az égitest tengelyforgása, tehát mindig ugyanazt az oldalát mutatja csillaga felé. Ez nagy hőmérsékletkülönbséget okozhat nappali és éjszakai oldala között. További kellemetlenség, hogy az ilyen törpecsillagok gyakran produkálnak robbanásokat, és az ekkor kilövellt anyagtömegek erősen pusztíthatják a hozzájuk közeli bolygók légkörét.

Ha valóban ilyen sok Földünkhöz hasonló bolygó van a Tejútrendszerben, méghozzá a lakhatósági zónában, felmerülhet a kérdés, hogy miért nem bukkantunk eddig az idegenek nyomára. Lehetséges, hogy a fejlett élet és az értelem megjelenésének kicsi az esélye. Az sem zárható ki, hogy sok távoli földön létezik értelmes civilizáció, csak nem a megfelelő helyen, időben és módon keressük nyomaikat.

 

Film a lakható exobolygók nagy számáról (ESO)