A C/2012 S1 (ISON) jelű üstökös 2013 novemberének végére ér a Nap közelébe, és nagyjából egy napátmérőnyire (1,2 millió km) lesz a felszínétől. Ez nagyon kis naptávolságnak számít, de nem annyira kicsinek, hogy az üstökös szétszakadjon vagy belezuhanjon a Napba (mint a valóban közeli napsúrolók).
A C/2012 S1 (ISON) jelű üstökös 2012. szeptemberében (forrás: http://remanzacco.blogspot.hu/)
Szoros napközelsége miatt az üstökös legnagyobb fényessége a teliholdéhoz lesz hasonló. Ezzel biztosan bekerül az emberiség történetének öt legfényesebb üstököse közé. Ám mivel az égen csak 1 fokos szögtávolságra lesz a Naptól (azaz gyakorlatilag a Nap mellett lesz), éppen ekkor nem lehet majd megfigyelni az éjszakai égbolton. A nagy fényesség miatt viszont a nappali égbolton is láthatjuk - mondta Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa az [origo]-nak.
A legnagyobb napközelség előtt és után körülbelül két-három nappal azonban elcsíphetjük az üstököst napnyugta, illetve napkelte környékén a sötétedő (illetve világosodó) égbolton. Ekkor várhatóan a legfényesebb csillaghoz, a Szíriuszhoz lesz hasonló a fej fényessége (azaz ekkor is igen látványos lesz).
A legszebb látványt azonban remélhetőleg az üstökös csóvája nyújtja majd, amelyben akár hónapokig is gyönyörködhetünk. A napközelség után közeledni fog a Földhöz az égitest, és merőlegesen látunk rá a várhatóan 60-70 fokos (azaz 120-130 telihold hosszú) csóvájára, amely a fél éjszakai égboltot átíveli majd.
Az üstökös legnagyobb földközelsége 2013 decemberének végén 0,43 csillagászati egységre (kb. 65 millió kilométerre) lesz, de az égitest nem jelent veszélyt bolygónkra. A Hírek.csillagászat.hu pénteken további információkat és képeket (köztük már egy magyar felvételt) közöl a Naprendszer belseje felé közeledő égitestről.